Cím nélkül
Dátum: 2009. január 22. 09:22Műfaj: NovellaCimkék: egyperces novella társadalomkritika vulgáris |  |
Elég vulgáris, néhol trágár szavakat is tartalmazó írás, de ha az ember túllép azon hogy ez nem csupán a test által termelt salakanyagok ürítésének szavakal való lefestése, hanem kőkemény társadalom kritika, akkor akár még értékesnek is találhatja.
Hallottam. Hiába szemerkélt szememben szórványan a másnap, nem tudta elnyomni. Keserű, síron túli hang volt, a túlhajtott sejtek halálsikolya. Nem kellett diploma, hogy rájöjjek: akkor este sok volt. Vegyes érzelmekkel átitatva néztem magam elé, sziluettem egyre mosottabban látszott már a csempén.
Ezerszer ültem már ott, ezerszer tettem már meg.
De ez most más volt.
Jó volt.
Homlokom gyöngyözni kezdett ahogy megindult bennem a salak.
Nem küszködtem. Ellazulva átadtam magam a dejektálással járó mámorító érzésnek.
Szinte halottam ahogy kicsiny szivem, minden dobbanásnál újabb és újabb endorfin löketet pulzál duzzadó ereimbe.
Aztán egyszercsak vége lett. Tudtam, ez nem egy átlagos szarás volt.
A papírért nyúlva, megszokásból még visszanéztem a vízben tocsogó bűzös darabkára. Akkor láttam meg.
Ott volt.
Ő volt.
Épphogycsak nem volt a mellére írva hogy "thug life". Pillanatok alatt végigfutott az agyamon, mit is jelent mindez, mekkora kincs is ez a kiküszködött szardarab. Aztán arra gondoltam: Nem tarthatom meg ezt csak magamnak. Ez nem csak az enyém, ez a világé, a nemzeté, az embereké.
Tudtam mit kell tennem, és meg is tettem.
Évek távolából visszanézve mára már nevetve gondolok vissza az egészre.
Eljátszok a gondolattal, mi lett volna ha lehúzom, talán minden másképp alakul.
De hagyjuk ezt. Végülis megvan mindenem: A pénz, a hírnév, a prostik...
Az utcán elismerően ráznak kezet velem az arra járó idegenek...
Belül mégis marcangol egy kérdés:
Tényleg csak ennyi lennék? A srác aki Tupac Shakur alakút szart?
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
