Csak ne néznél így rám

Szerző: pillangoDátum: 2010. május 12. 19:24

Műfaj: VersCimkék: szerelem, élet, boldogság, sors, álom, barátság

Csak ne néznél rám így, melegen,
Mikor elveszni próbálok Tebenned,
Megragadni minden pillanatot,
Megérteni minden új mozzanatot,
Csak ne néznél rám így, melegen.

Bejártuk már gyermek – tájaink:
Megértjük tűnő múltunk, holt-álmaink,
Nem akarunk többet: csak bíztatást,
Nem akarunk többet: csak jobbat, mást,
Bejártuk már gyermek –tájaink.

Földön ülve felfelé meredünk,
Egy pillanatra összeér a szívünk,
Csak egyre. Pillanat, egyetlen.
Látni: végtelenbe nyúl a végtelen,
Földön ülve felfelé meredünk.

A véget nem érő messzeség…
Vajon a szerelem is ily végtelen?
Hogy ne lássa azt, mi kietlen,
Gyáva, gyenge, kicsinyhitű, rendetlen?
A véget nem érő messzeség…

Sötét van már messze az éjben,
Mégis: kereslek egy parányló fényben
Megélni egy élet-pillanatot,
Percbe sűríteni múló Alakod.
Sötét van már messze az éjben.

Mellettem vagy, s én Temelletted,
Bámulni, nézni: sötét fellegeket,
Feledni a Bút, szeretni a Jelent,
Szeretni a Bút, Feledni a Jelent,
Mellettem vagy, s én Temelletted.

Érzem, csak most: rám szakad az égbolt,
Levegő-eső áztat, mely száraz, holt,
Elmossa e percben bánatomat,
Megtisztítja kavargó fájdalmamat,
Érzem, csak most: rám szakad az égbolt.

Hazátlan csillagok: Ég-gyermekek
Őriznek egyedül engemet: benned,
Megmaradunk örök mindenségben,
S álmodunk múltunknak képeiben:
Hazátlan csillagok: Ég-gyermekek.