vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket Cyber World War avagy hogyan vívják a III.-ik Világ Háborút. (Sci-Fi?)
Kínát és Oroszországot tartja a legnagyobb fenyegetésnek az amerikai vezérkar a cyber-hadviselés terén. Újraéledne a hidegháborús paranoia?
Az Észtország elleni internetes támadáshullám a cyber-hadviselés egyik legnyilvánosabb akciójának számít, szakértők szerint mindez csupán a jéghegy csúcs.
Az internetes támadások forráshelyét minden esetben gondosan álcázzák.
Az Észtország elleni internetes támadáshullám a cyber-hadviselés egyik legnyilvánosabb akciójának számít, szakértők szerint mindez csupán a jéghegy csúcsa, az ilyen jellegű támadások folyamatosan zajlanak - ilyen jellegű aktivitással Oroszország mellett Izraelt, Pakisztánt, Indiát és az Egyesült Államokat is meggyanúsították már, bár a legnagyobb fenyegetést főként a kínai hackerek jelentik.
Is-World-War-3-being-fought-in-cyberspace
A jelentések szerint Kína nemcsak az amerikai, hanem a francia, német, dél-koreai és tajvani kormányszervek ellen is intézett már támadásokat, illetve ahogyan azt Richard P. Loveless védelmi miniszterhelyettes egy tavaly júniusi felszólalásában elmondta a képviselőház egy bizottságának, a kínai szakértelem eljutott a védekezéstől az offenzív műveletek indításáig. A Kína mellett meggyanúsított Oroszország tagad - a hivatalos vélemény szerint a támadások helyszínét jelző IP-címeket a hackerek tetszőlegesen módosíthatják, így gyakorlatilag a Föld bármely pontján lehetnek
Azt nem tudni, hogy Washington cyber-hadviselési készültsége milyen fázisban tart, bizonyos dolgokat azonban sejtet a Washington Post egy katonai blogját vezető William M. Arkin. 2004 márciusában a Pentagon NASS (Network Attack Support Staff) néven hozott létre egy olyan informatikai hadtestet, amely a katonaság akkori cyber-támadásait erősítette volna - ez egyfajta közbeékelt szervezet volt a parancsnokok és a hírszerző közösség tagjai között. Arkin értesülései szerint az amerikai katonaság el volt és el van látva olyan felszerelésekkel, amellyel ellenséges hálózatokat lehet megzavarni vagy térdre kényszeríteni, illetve amikkel a Sutert - a pilóta nélküli repülőgépek irányítórendszere - is meg lehet törni. A Suter segítségével nemcsak kommunikációs hálózatokat lehet megzavarni, hanem azt is látni, hogy az ellenséges érzékelők mit látnak. A megfelelő jogosultsággal a Suter úgy is átállítható, hogy az érzékelők ne mutassák a beérkező légicsapásokat se.
2007 novemberében a Bush-kormányzat, az NSA és a Belbiztonsági Minisztérium hozott létre egy 144 millió dolláros tervezetet, amely a terrorizmus elleni védelmi rendszereket és a cyber-biztonságot fejlesztené. 2008 januárjában ez a helyzet tovább fokozódott - Bush két olyan elnöki direktívát is aláírt, amely teljes körű nemzeti cyber-biztonsági kezdeményezés létrehozására irányult. A Wall Street Journal értesülései szerint a Fehér Ház 2009-es büdzséterveiben erre a programra 6 milliárd dollárt kérnek. Míg további részletekről nem szivárgott ki több információ, a projektet hivatalosan a kongresszusi vizsgálatok befejeztéig befagyasztják.
Az amerikai reakciók egyre élesebbek - 2008 februárjában a Kongresszusnak tartott beszámolójában Michael McCornell hírszerzési igazgató a cyber-fenyegetéseket taglalta behatóan, mielőtt rátért volna az afganisztáni háború részleteire. McCornell szerint egyre célzottabban támadják az amerikai információs infrastruktúrát, ehhez pedig szerinte főként Kínának és Oroszországnak van meg a technikai felszereltsége.
A Sci-Fi -ből is lehet valóság ?
Valyon hol tart a nanotechnológia?
Valyon vannak e köztünk, emberekből gyártott robotok?
A nanotechnológiában, amely a jövő kiemelten fontos területe, a parányi méretek (a méter egymilliárdod része a nanométer) a jellemzőek. A gyakorlati alkalmazást illetõen: ha csak nagyságrendi becslésbe bocsátkozunk, akkor is valószínunek látszik, hogy a nanoelektronika tíztől százezerig terjedő tartományban zsugoríthatja számítógépeinket és egyéb elektronikus eszközeinket, továbbá a gyógyszerek irányított célba juttatása az emberi testben, olyan nanohordozókkal, amelyek a hatóanyagot csak a megcélzott területen szabadítják fel egy testen kívülrol érkező parancsra.
A nanotechnológia másik lehetséges meghatározása: olyan eljárások, amelyek segítségével jellemzõen nanométeres méretû objektumokat vagyunk képesek létrehozni.
A nanotechnológia öt fő kihívása úgy lett megalkotva, hogy 15 éven belül megoldást találhasson rá a tudomány.
A lehetséges fenyegetések – legyenek valósak vagy képzeltek – a nanotechnológia fejlődésének lassulását eredményezhetik, akkor is, ha a független és hatósági források egyaránt tájékoztatnak a felmerülő veszélyekről és kockázatokról – írja Andrew Maynard és kollégái a lapban.
Az öt nagy kihívás közt olyan eszközök fejlesztése szerepel, mint a mérnökök által létrehozott nano-részecskék vízre és levegőre gyakorolt hatásának megbecsülése, illetve a szükséges korlátozások megalkotásának előkészítése.
A szakértők szerint, ha a tudományos közösség képes biztonságos keretek közt alkalmazni a számítástechnika és a biotechnológia vívmányait, akkor a nanotechnológiára rózsás jövő vár.
Ellenben dr. Maynard, a nemzetközi Woodrow Wilson központ munkatársa kollégáival együtt úgy véli: „a tudományos fejlődés mai iránya alapján nem szabadna regényekből ismert további kockázatoknak kitenni a világot.
„A megértés és a veszélyekkel szembeni védekezés biztosítása, gyakran sokkal kevésbé fontos a kutatók számára, mint a technológiai haladás, kutatásfejlesztés és a szellemi tulajdon - teszi hozzá Maynard. „Stratégiai és célzott veszélyelemzések nélkül, a nanoanyagokat előállító tudósok jelenleg még ismeretlen betegségeket szabadíthatnak ránk kutatásaik nyomán” – figyelmeztetnek a szerzők a Nature hasábjain.
„Az emberek bizalmát erősen csökkenthetik a nanotechnológiával kapcsolatos vélt vagy valós veszélyek, mely által a befektetők és a biztosítók bizalma is csökkenhet.”
A nanorészecskék kutatása a sejtkultúrákban és állatokban azt mutatja, hogy a tényezők módosítása befolyásolja károkozási potenciáljukat. Ezek közé tartozik például a méretük, a felszínük, felületük kémiája és az, hogy oldódnak-e vízben.
A kockázatokat vizsgáló kutatók a könnyedén belélegezhető parányi részecskék egészségre gyakorolt hatásaira összpontosítanak, nem is szólva azokról a tervezett nanorobotokról, melyek eleve a testben teljesítenének szolgálatot. Az elsődleges kérdés, vajon a nanoanyagok károsak lehetnek-e az egészségre és a környezetre? "A nano-sztori a rendkívül lassú és elég gyenge szabályzási mechanizmusról szól" - osztotta meg nézeteit a Discovery-vel Nigel Cameron, az illinoisi Biotechnológia és az Emberi Jövő Intézetének vezetője, nanotechnológiai szakértő. "Az egésszel kapcsolatos lakossági és politikai veszélytudat - annak ellenére, hogy már jó ideje beszélünk róla - rendkívül alacsony."
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
