ÉBREDÉS

Szerző: GyörgyiDátum: 2009. október 08. 08:25

Műfaj: VersCimkék: szerelem, hajnal

Ha már, te szép virág, neked nevelt anyám,
nagyon kívánlak én, mint harmatot a rét,
úgy kérlek, el ne hagyj, mert megöl a magány,
reggeli ébredés hozzon szívünkbe fényt.
Felkelő izzó nap, simogassa arcunk,
testünk rezzenése csillapítsa vágyunk.

Kínban vagyok ma még, talán a kéj mi árad,
a testem arra vár, csillapodjon a vágy,
az álom elkerül, lelkem néha fárad,
elűzném a gondot, elűzném a magányt.
Pedig veled oly szép, csókolnám a szádat,
a lélek mennybe száll, úgy vágyik utánad.

Vígan bújok melléd, tested csókolom,
együtt töltött esték, s reggel veled kelnék,
ölelj meg kedvesem, nem kell a szánalom,
pírt hozol arcomra, ó, mily szép e festék.
Két combom átölel, soha nem enged el,
add nekem ami jár, testem megérdemel.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Györgyi (#13522)	2009. október 18. 11:30
Kedves Rézi örülök, ha jónak találod. :-)


2. Rézi (#13373)	2009. október 13. 09:03
Egész jó,valami ilyesmit én is írtam......! Üdv,Rézi.