Egyéjszakás...magány...

Szerző: Dezső Anna (Zanami)Dátum: 2010. szeptember 03. 19:13

Műfaj: VersCimkék: lábam közé, mellem, magány, lakatlan, uralta

Fölényének teljes tudatában
szétvetett lábbal ült
azon a napon
lakatlan szigetem foteljében
minden magányok ura.
Az ölében én,
szögesdrót – szövet öltönye
húsom hasította.
Csontig, ínig, lélekig,
de könnyem egy szem se volt.
Keze mellemre majd lábam közé nyúlt,
jobbra balra vont és húzott,
uralta mindenem.
Nem kellett volna ő nekem,
de közel és távol
nem volt…
senki sem.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Jocc36 (#21810)	2010. szeptember 07. 20:39
igen csak megmozgatja az ember fantáziáját ez a írásod, de a tied is megmozdult , olvasva... de nekem tetszik ahogy össze raktad , olyan unott, flegma, talán még bűnbánat is van benne . és nagyon jók a képek :)) szeretettel jocc