Egy korty tavaszi hányás
Dátum: 2010. augusztus 20. 01:13Műfaj: NovellaCimkék: eső |  |
Megragadni és meglovagolni a tiszta szárnyú pillangókat, tudván, hogy egyszer úgyis a zöld trágya mocskában fognak kikötni. Szutykot fognak enni és hányadékot inni. Predesztinált a sorsuk: szarszagúak lesznek, reménytelenek és elátkozottak.
Megragadni és meglovagolni a tiszta szárnyú pillangókat, tudván, hogy egyszer úgyis a zöld trágya mocskában fognak kikötni. Szutykot fognak enni és hányadékot inni. Predesztinált a sorsuk: szarszagúak lesznek, reménytelenek és elátkozottak. Meglovagolni azt az ostoba mámort, amit mi szerelemnek hívunk… tudod, ezek olyan vizek, amiken csak a nagyon tisztáknak és a nagyon hazugoknak adatik meg a hajókázás. Kergetni azt a naiv, tiszta érzést, kergetni, mint a nyulat, becserkészni, ráfeküdni és megunni, pont úgy, ahogy a Nap megunta a benne lévő hazug fényt… Mert tudod, a Nap kezdetben kicsi volt és jelentéktelen, aztán megnőtt, egyre erősebb lett, és kifelé is elkezdett energiát sugározni. Ekkor még ez az energia őszinte volt, és beragyogta az univerzumot… Nem volt célja, egyszerűen csak volt, ettől lett hiteles… Aztán teremtő erővé vált, és ezzel célja is született. Most már csak azért látogatja meg gyermekeit, mert oda szabták meg az útját. Ha tehetné, elkalandozna. Messzire menne, minél messzebbre, távol azoktól az energiáktól, amiket ő teremtett és szabadított fel. Kimenekülne az univerzumból, és az összes többi energia előtt letagadná, hogy ilyen fiai születtek.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
