EGY MEGRONTOTT ÉLET 5. rész
Dátum: 2009. május 21. 08:45Műfaj: NovellaCimkék: csalódás, bánat |  |
Rózsika ahogy megpillantotta a férfit nagyon rossz érzése támadt. A mogorva tekintetű, nagy bajuszt viselő szemüveges, hatalmas ember olyan haragosan förmedt rá, hogy félelmében még megszólalni sem bírt.
A NAGY CSALÓDÁS
A NAGY CSALÓDÁS
Rózsika ahogy megpillantotta a férfit nagyon rossz érzése támadt. A mogorva tekintetű, nagy bajuszt viselő szemüveges, hatalmas ember olyan haragosan förmedt rá, hogy félelmében még megszólalni sem bírt.
Ellentmondást nem tűrő hangon leparancsolta a lányt a szerelvényről.
Rózsika összeszedte kis batyuját és leszállt a vonatról. Odakinn a minuszok már szaporább léptekre serkentették a járókelőket. Elkeseredésében bement a váróban lévő büfébe. Forró teát kért, hogy egy kicsit átmelegítse magát. Mohón kortyolgatta italát amikor a tulajdonosnő elé rakott egy szendvicset. A lány tiltakozott, mondván, hogy nincs ilyesmire pénze, de az asszony unszolásának, na meg gyomra korgó kérésének nem tudott ellenállni. Hálás szemekkel nézett jótevőjére.
Megegyeztek, hogy amennyiben segít az asztalok leszedésében akkor a napi étkezésén túl még egy kis pénzt is kap fizetségül.
Rózsika nagyon megörült az ajánlatnak. Azon nyomban nekilátott a munkának. Pillanatok alatt végzett a takarítással is. Cserébe kapott két rántott húsos zsemlét. Boldogan tette táskájába a szendvicseket, hiszen amióta eljött a kisvárosból, azóta rántott húst még nem evett.
Ellentmondást nem tűrő hangon leparancsolta a lányt a szerelvényről.
Rózsika összeszedte kis batyuját és leszállt a vonatról. Odakinn a minuszok már szaporább léptekre serkentették a járókelőket. Elkeseredésében bement a váróban lévő büfébe. Forró teát kért, hogy egy kicsit átmelegítse magát. Mohón kortyolgatta italát amikor a tulajdonosnő elé rakott egy szendvicset. A lány tiltakozott, mondván, hogy nincs ilyesmire pénze, de az asszony unszolásának, na meg gyomra korgó kérésének nem tudott ellenállni. Hálás szemekkel nézett jótevőjére.
Megegyeztek, hogy amennyiben segít az asztalok leszedésében akkor a napi étkezésén túl még egy kis pénzt is kap fizetségül.
Rózsika nagyon megörült az ajánlatnak. Azon nyomban nekilátott a munkának. Pillanatok alatt végzett a takarítással is. Cserébe kapott két rántott húsos zsemlét. Boldogan tette táskájába a szendvicseket, hiszen amióta eljött a kisvárosból, azóta rántott húst még nem evett.
Egy üres padon töltötte az éjszakát.
A kisvárosban csendben teltek a napok. Géza új mindenes után nézett Marika személyében, aki szorgalmasan végezte a munkáját. Már úgy tűnt, hogy Géza megelégedett Zsuzsa szerelmével, míg egy este csak szemet vetett Marikára. Kétértelmű megjegyzéseivel tesztelte a lányt, de mivel célt nem ért el, elhatározta, hogy addig nem nyugszik amíg nem lesz az övé. Estefelé már többször megkörnyékezte a lányt. Egy óvatlan pillantban aztán sikerült elkapnia Marika derekát. Izmos karjai szorításából nem volt menekvés. A lány látta Géza eltorzult szürke arcát és ijesztően zavaros szemeit. Nagyon megijedt és éktelen sikítozásba kezdett.
Géza vesztére éppen ekkor lépett a kocsmába Marika vőlegénye. Rohant a lány sikítozásának irányába.
Amint megpillantotta a megvadult férfit, hátulról torkon ragadta. Dulakodás közben sikerült a nagydarab ember lábát kirúgnia, melynek következtében, mint egy homokzsák, hanyattvágódott a kövön. Feje körül a vértócsa egyre nőtt és mivel nem mozdult, azonnal tácsázták a mentőket.
Alig telt el pár perc a hívás óta, máris szirénázva megérkezett a mentőautó. Az ájult férfi sebét gyorsan ellátták, majd hordágyon a mentőautóba tették.
A sikeres újraélesztést követően stabilizálták az állapotát, így elindulhattak vele a kórház felé.
Rózsika korán ébredt. A büfé még zárva volt. Leült egy asztalhoz és elővette este kapott szendvicsét. Éppen hogy végzett amikor megjelent Erzsi néni a büfé tulajdonosa. Együtt megkávéztak, majd nekiláttak a munkának. Nagyon gyorsan eltelt a nap. Zárás után Erzsi néni adott a lánynak két lángost, egy termoszba forró teát, valamint ötszáz forintot.
Hosszú idő óta ez volt a legszebb napja.
Éppen megpihenni készült egy padon amikor Antal állt meg mellette. Örült a férfinek és úgy gondolta, hogy a mai nap már igazán csodálatos.
Antal hívta a lányt a vonatra. A fülkében félhomály volt. Sokáig beszélgettek, majd amikor Rózsika pihenőre hajtotta fejét, a férfi mellé bújt, átölelte és csókolgatni kezdte a nyakát. A lány rémülten bújt ki az ölelésből. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt Antallal. Ahogy az arcát meglátta a félhomályban, éppen olyan volt, mint annak idején Géza.
Felkapva batyuját, menekült, hogy minél előbb elhagyja a vonatot. Ahogy dulakodtak meghült benne a vér amikor Antal zsebéből kiesett a pénztárcája. Hirtelen megfagyott körülöttük a levegő. Felkapta az üres tárcát, megvető pillantást vetett a férfira, majd gyors léptekkel elhagyta a vonatot. Maga mögött hallotta Antal gúnyos vihogását.
Visszament a váróterembe, hogy pihenőre térjen, de nem jött álom a szemére. Nem értette, hogy hogyan lehetett képes Antal ilyen gaztettre. Eszébe jutott amikor szerelmére panaszkodott. Képmutató őrültnek tartotta a férfit és igyekezett gondolatait másfelé terelni.
Reggelig csak forgolódott, nagyon fáradtnak érezte magát..
Ilonka néni már javában készült a karácsonyra. Amióta lánya és veje autóbalesetben meghaltak, a karácsonyt mindig az unokájával töltötte. Sütött, főzött, az ajándékot már régen becsomagolta. Jókora batyut sikerült készítenie.
A következő napot pihenéssel töltötte a nagy út előtt. A szomszédasszonyra bízta a portát amíg távol van. A kisvárosban semmi új hír nem volt Gézáról, a legutolsó értesülés szerint még mindig életveszélyes állapotban volt. Nem tudta sajnálni a férfit. Eszébe jutott Rózsika. A történtek után elképzelhetőnek tartotta, hogy hasonló dolgok miatt kellett menekülnie. Azon imádkozott, hogy bárcsak visszajönne szegény teremtés.
Este korán nyugovóra tért, hiszen a hajnali vonattal utazik, hogy mielőbb láthassa unokáját. Utoljára ősszel találkoztak.
Csípős hideg szél fújt, az utca köve csúszott a lefagyott jégtől. A nagy batyut maga után vonszolva az utolsó pillanatban ért a pályaudvarra. A vonat már indulásra kész volt. Igyekezett felmászni, de a síkos lépcsőn megcsúszott és visszahuppant a földre. A kalauz látva az esetet, odasietett. Felsegítette a lépcsőn, intett a mozdonyvezetőnek és szép lassan a szerelvény elindult.
Ilonka néninek sajgott minden porcikája. A kalauz segített elhelyezkednie. Mivel további segítségre nem volt szüksége, jó utat kívánva elköszönt és hagyta az asszonyt szundikálni.
Odakinn már világosodott amikor megérkezett a végállomásra.
Rózsika a padon összekuporogva, fáradtan didergett. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mit tett vele Antal. Éppen azon ábrándozott, hogy milyen jól megvoltak egymással amikor valaki hirtelen mellé lépett és megragadta a karját.
A kisvárosban csendben teltek a napok. Géza új mindenes után nézett Marika személyében, aki szorgalmasan végezte a munkáját. Már úgy tűnt, hogy Géza megelégedett Zsuzsa szerelmével, míg egy este csak szemet vetett Marikára. Kétértelmű megjegyzéseivel tesztelte a lányt, de mivel célt nem ért el, elhatározta, hogy addig nem nyugszik amíg nem lesz az övé. Estefelé már többször megkörnyékezte a lányt. Egy óvatlan pillantban aztán sikerült elkapnia Marika derekát. Izmos karjai szorításából nem volt menekvés. A lány látta Géza eltorzult szürke arcát és ijesztően zavaros szemeit. Nagyon megijedt és éktelen sikítozásba kezdett.
Géza vesztére éppen ekkor lépett a kocsmába Marika vőlegénye. Rohant a lány sikítozásának irányába.
Amint megpillantotta a megvadult férfit, hátulról torkon ragadta. Dulakodás közben sikerült a nagydarab ember lábát kirúgnia, melynek következtében, mint egy homokzsák, hanyattvágódott a kövön. Feje körül a vértócsa egyre nőtt és mivel nem mozdult, azonnal tácsázták a mentőket.
Alig telt el pár perc a hívás óta, máris szirénázva megérkezett a mentőautó. Az ájult férfi sebét gyorsan ellátták, majd hordágyon a mentőautóba tették.
A sikeres újraélesztést követően stabilizálták az állapotát, így elindulhattak vele a kórház felé.
Rózsika korán ébredt. A büfé még zárva volt. Leült egy asztalhoz és elővette este kapott szendvicsét. Éppen hogy végzett amikor megjelent Erzsi néni a büfé tulajdonosa. Együtt megkávéztak, majd nekiláttak a munkának. Nagyon gyorsan eltelt a nap. Zárás után Erzsi néni adott a lánynak két lángost, egy termoszba forró teát, valamint ötszáz forintot.
Hosszú idő óta ez volt a legszebb napja.
Éppen megpihenni készült egy padon amikor Antal állt meg mellette. Örült a férfinek és úgy gondolta, hogy a mai nap már igazán csodálatos.
Antal hívta a lányt a vonatra. A fülkében félhomály volt. Sokáig beszélgettek, majd amikor Rózsika pihenőre hajtotta fejét, a férfi mellé bújt, átölelte és csókolgatni kezdte a nyakát. A lány rémülten bújt ki az ölelésből. Nem tudta elképzelni, hogy mi történt Antallal. Ahogy az arcát meglátta a félhomályban, éppen olyan volt, mint annak idején Géza.
Felkapva batyuját, menekült, hogy minél előbb elhagyja a vonatot. Ahogy dulakodtak meghült benne a vér amikor Antal zsebéből kiesett a pénztárcája. Hirtelen megfagyott körülöttük a levegő. Felkapta az üres tárcát, megvető pillantást vetett a férfira, majd gyors léptekkel elhagyta a vonatot. Maga mögött hallotta Antal gúnyos vihogását.
Visszament a váróterembe, hogy pihenőre térjen, de nem jött álom a szemére. Nem értette, hogy hogyan lehetett képes Antal ilyen gaztettre. Eszébe jutott amikor szerelmére panaszkodott. Képmutató őrültnek tartotta a férfit és igyekezett gondolatait másfelé terelni.
Reggelig csak forgolódott, nagyon fáradtnak érezte magát..
Ilonka néni már javában készült a karácsonyra. Amióta lánya és veje autóbalesetben meghaltak, a karácsonyt mindig az unokájával töltötte. Sütött, főzött, az ajándékot már régen becsomagolta. Jókora batyut sikerült készítenie.
A következő napot pihenéssel töltötte a nagy út előtt. A szomszédasszonyra bízta a portát amíg távol van. A kisvárosban semmi új hír nem volt Gézáról, a legutolsó értesülés szerint még mindig életveszélyes állapotban volt. Nem tudta sajnálni a férfit. Eszébe jutott Rózsika. A történtek után elképzelhetőnek tartotta, hogy hasonló dolgok miatt kellett menekülnie. Azon imádkozott, hogy bárcsak visszajönne szegény teremtés.
Este korán nyugovóra tért, hiszen a hajnali vonattal utazik, hogy mielőbb láthassa unokáját. Utoljára ősszel találkoztak.
Csípős hideg szél fújt, az utca köve csúszott a lefagyott jégtől. A nagy batyut maga után vonszolva az utolsó pillanatban ért a pályaudvarra. A vonat már indulásra kész volt. Igyekezett felmászni, de a síkos lépcsőn megcsúszott és visszahuppant a földre. A kalauz látva az esetet, odasietett. Felsegítette a lépcsőn, intett a mozdonyvezetőnek és szép lassan a szerelvény elindult.
Ilonka néninek sajgott minden porcikája. A kalauz segített elhelyezkednie. Mivel további segítségre nem volt szüksége, jó utat kívánva elköszönt és hagyta az asszonyt szundikálni.
Odakinn már világosodott amikor megérkezett a végállomásra.
Rózsika a padon összekuporogva, fáradtan didergett. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mit tett vele Antal. Éppen azon ábrándozott, hogy milyen jól megvoltak egymással amikor valaki hirtelen mellé lépett és megragadta a karját.
Folyt. köv....
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. feketetulipan (#18218) | 2010. február 23. 16:06 |
nagyon tragikus történet, és megrázó, ahogy leírtad, ügyes vagy gratú. | |
| |
