EGY MEGRONTOTT ÉLET 7. rész.
Dátum: 2009. szeptember 24. 09:55Műfaj: NovellaCimkék: megvadulva |  |
Antal, mint egy őrült, úgy vonszolta maga után a lányt. Rózsika minden erejét összeszedve marta végig a férfi karjait. Hiába sikítozott, kért segítséget, az emberek közönyösen mentek el mellettük. János az autóhoz érve észrevette, hogy az ülésen maradt a lány telefonja.
MEGVADULVA
Antal, mint egy őrült, úgy vonszolta maga után a lányt. Rózsika minden erejét összeszedve marta végig a férfi karjait. Hiába sikítozott, kért segítséget, az emberek közönyösen mentek el mellettük.
János az autóhoz érve észrevette, hogy az ülésen maradt a lány telefonja. Magához vette és indult vissza a büféhez. Ahogy odaért, látta, hogy nem messze egy nő és egy férfi dulakodnak. Szaladt a veszekedő pár felé, amikor észrevette, hogy a lány Rózsika. Pár lépésre volt tőlük amikor Antal pofon vágta a lányt. János olyan dühbe gurult, hogy egy csapással leütötte a férfit, aki lerogyott a földre.
Rózsika minden porcikája remegett. Sírva borult János vállára.
A kiérkező mentősök stabilizálták Antal állapotát. A rendőrök felvették az adatokat és a mentő szirénázva elindult. Pár tanu adatait is felvették, majd mindenki útjára indult.
Amikor a büféhez értek, Erzsi néni már kinyitott. Rózsikát meglátva könnyek szöktek a szemébe. Gyorsan készített neki egy forró teát és próbálta nyugtatgatni.
Eközben többen összefutottak a történtek hallatán. Mindenkit megdöbbentett Antal cselekedete, mert akik régebben ismerték, csendes, zárkózott embernek tartották. A pályaudvari dolgozók között terjedt a hír, miszerint Antalt kirúgták a munkahelyéről. Az okokat csak találgatták, senki nem tudott biztosat. Anyagi gondjai miatt az albérletből is el kellett mennie. Egyre őrültebb dolgai miatt a báratok, ismerősök is elpártoltak mellőle.
Rózsika nem akarta tovább hallgatni az egybegyülteket. Ismét Géza aljassága jutott eszébe. Ilyenkor mindig a hányinger kerülgette. Kérte Jánost, hogy vigye haza. Elköszöntek Erzsi nénitől, megbeszélték a reggeli találkozót és haza indultak.
Ilonka néni nem akart hinni a fülének amikor elmesélték a történteket. Már éppen azon gondolkodott, hogy ideje lenne hazamenni, de ezekután úgy döntött, hogy az év hátralévő idejét itt tölti.
Rózsika ebéd után vett egy forró fürdőt és elnézést kérve, lepihent. Sokáig nézta a plafont és azon gondolkodott, hogy mit vétett bárkinek is, hogy ennyi baj éri. Látta maga előtt Antal őrült képét, hallotta a mentő éles sivítását, amint száguldottak vele a kórházba. Csak forgolódott. Amint lehúnyta a szemét, mindig a borzalmakat látta. Keveredtek a képek. Hol Géza torzult arcát, hol Antal zavaros szemeit látta maga előtt.
Odakinn már sötétedett amikor kiment a nappaliba. Ilonka néni ekkor mesélte el neki, hogy Géza is kórházba került, eszméletlen állapotban. A lány rémült arccal hallgatta az öregasszonyt.
János ígéretett tett Rózsikának, hogy amíg a pályadvaron dolgozik, addig minden reggel bekíséri Erzsi nénihez, így remélhetőleg nem éri baj.
Felajánlotta, hogy a vállalkozásánál is besegíthetne. Nagyon örülne, ha az adminisztrációs részen segítségére lenne.
Rózsika örült a lehetőségnek, de eszébe jutott Erzsi néni. Elhatározta, hogy másnap beszél vele. Megpróbálnak megegyezni, hogy mindkét helyre jusson elegendő ideje.
Amikor lefekvéshez készültek, János egy puszit nyomott a lány homlokára.
Ilonka néni mosolyogva nézett unokájára és örömmel nyugtázta, hogy János igencsak szerelmes.
Reggel János a büféig kísérte a lányt. Amikor Erzsi néni megérkezett akkor elköszönt és bement az irodájába.
Gyorsan készültek a szendvicsek. Közben Rózsika elmesélte, hogy adódik egy lehetősége, irodai munkára, de nem szeretné a büfét sem itt hagyni. Ekkor Erzsi néninek nagy kő esett le a szívéről, ugyanis egész éjjel azon töprengett, hogy mitévő legyen. Nyugdíjba szeretne menni, de aggódott Rózsikáért. Nem tudta, hogyan mondja meg neki, hogy nincs tovább, bezárja a büfét. Az év végével visszaadja az ipart. Eleget dolgozott már, szeretne végre pihenni.
Mindeketten örültek, hogy ilyen egyszerűen megoldódik a probléma.
Hamar eljött az év utolsó napja. Rózsika ismét Jánossal érkezett. Mivel nagyon kevés munka akadt, úgy döntött, hogy megvárja a lányt. Leült addig és újságot olvasva kávézgatott.
Megígérték Erzsi néninek, hogy januárban segítenek neki az üzlet kiürítésében, majd boldog újévet kívánva hazaindultak.
Otthon már minden készen volt. A délutáni szieszta után mindenki kiöltözött, úgy várták az év múlását. Kilenc óra tájban csengettek. János ment ajtót nyitni. Nagyon megörült barátjának aki magával hozta a menyasszonyát is. Betessékelte őket a nappaliba. Örömmel mutatta be Rózsikát, mint kedves kis barátnőjét. Ilonka néni örült a fiatalok jókedvének. Az éjféli koccintás után János hosszan megcsókolta a lányt. Rózsika sem ellenkezett, kedvére való volt a fiú. Csak a múltja aggasztotta és úgy érezte, hogy talán nem kellene belemennie egy kapcsolatba. Félt, hogy csalódást fog okozni Jánosnak. A lelke még mindig romokban hevert Géza mocskossága miatt. Úgy érezte, hogy soha nem lesz képes senkit úgy szeretni, ahogyan az elvárható lenne.
A további mulatozástól el is ment a kedve. Igyekezett mosolyogni, de Ilonka nénit nem tudta megtéveszteni.
Amikor elmentek a vendégek, János felkapta Rózsikát és pördült vele párat, hátha oldja a lány feszültségét. Nagyon boldog volt, hogy otthonába tudhatja ezt a kedves és gyönyörű lányt. Rózsika meglepődött és kissé megijedt. Bátortalan hangján csak annyit mondott, hogy szeretne lepihenni. Megköszönte a szép estét és nyugovóra tért.
Ilonka néni unokáját nyugalomra és főként türelemre intette. Elmagyarázta, hogy milyen sokk érte a lányt az utóbbi időkben, amihez feltétlenül sok türelem és megértés szükségeltetik.
János ígétet tett nagyanyjának, hogy mindenben segíti Rózsikát és addig vár rá ameddig csak kell.
Január másodikán együtt keltek útra. Ilonka nénit felsegítették a vonatra. János nagyanyjának adta régi telefonját és kérte, hogy probléma esetén mindenképpen hívja fel. Megmutogatta a gombokat és a kezelési útmutatót is átadta. Elbúcsúztak, majd a vonat mellett állva várták az indulást.
Rózsika könnyes szemmel nézett a lassan távolodó szerelvény után.
A büfét késő estére sikerült kiüríteni. János segített még a hazaszállításban is. Erzsi néni egy hatalmas csomagot készített a fiataloknak. Telefonszámot cseréltek és megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot.
Otthon mindketten fáradtan rogytak le a fotelba.
Egymás után lezuhanyoztak, majd egy jóéjt puszi után Rózsika a szobájába vonult. János egy ideig nézte a plafont és ébren álmodozott. Egyre jobban szerette a lányt. Tudta, hogy időre van szükség, mire Rózsika lelkileg megnyugszik és elfelejti a rossz emlékeket. Mély álomba szenderült és az esküvőt tervezgette.
A kisváros időközben temetésre készült. Egész nap szólt a harang. Ilonka néni a szomszédoktól tudta meg, hogy délután kettőkor lesz Géza temetése. Senki nem beszélt róla, mert úgy tartották, hogy halottról jót vagy semmit.
Sokan voltak a temetésen a szülők iránt érzett tisztelet miatt.
János meglepődött amikor reggel felébredt. Rózsika már elkészítette a piritóst és a tea is az asztalon gőzölgött. Együtt ültek az asztalhoz.
Reggeli után János megcsókolta a lányt és igyekezett az irodába. Az ajtóból még boldogan visszaintegetett.
Rózsika kulcsra zárta az ajtót, majd nekilátott a mosogatásnak. Főzni nem kellett, mivel még bőven maradt az ünnepekről. Mivel unatkozott, úgy döntött, hogy meglepi Jánost. Almát reszelt és egy nagy tepsi pitét készített. Maga is meglepődött, hogy milyen finomra sikerült.
Délután megpakolta a mosógépet, majd lepihent a fotelba. Amikor lejárt a gép felállt, hogy kiteregesse a ruhákat. Szemei előtt szikrák ugráltak, furcsa érzés fogta el. Fájt a hasa, hányinger kerülgette. Arra gondolt, hogy talán a meleg almáspite miatt elrontotta a gyomrát. Igyekezett a fürdőszobába. A Wc-t már nm érte el. Ájultan terült el a kövön.
János alig várta, hogy hazaérjen. A liftet sem várta meg, pillanatok alatt a második emeleten volt. Mielőbb szerette volna megölelni Rózsikát. Csöngetett, de a lány nem jött ajtót nyitni. János elővvette a kulcsát, de hiába. A zárban belülről benne volt a kulcs.
Rosszat sejtve rohant le a házmesterhez, hogy azonnal jöjjön a szerszámaival is nyissa ki az ajtót.
Viszonylag hamar sikerült is. János amikor rátalált a fürdőszoba kövén ájultan fekvő lányra, szólt a házmesternek hogy azonnal hívja a mentőket. Felszedte Rózsikát a körülötte elterülő vértócsából és a szobába az ágyra fektette.
A mentősök szerencsére gyorsan megérkeztek. Az infuzió bekötése után indultak vele a kórházba.
János kérte a házmestert, hogy állítsa helyre a zárat és a kulcsot vigye magával.
Bevágódott az autójába és idegesen hajtott a mentőautó után.
Folyt.köv......
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
János az autóhoz érve észrevette, hogy az ülésen maradt a lány telefonja. Magához vette és indult vissza a büféhez. Ahogy odaért, látta, hogy nem messze egy nő és egy férfi dulakodnak. Szaladt a veszekedő pár felé, amikor észrevette, hogy a lány Rózsika. Pár lépésre volt tőlük amikor Antal pofon vágta a lányt. János olyan dühbe gurult, hogy egy csapással leütötte a férfit, aki lerogyott a földre.
Rózsika minden porcikája remegett. Sírva borult János vállára.
A kiérkező mentősök stabilizálták Antal állapotát. A rendőrök felvették az adatokat és a mentő szirénázva elindult. Pár tanu adatait is felvették, majd mindenki útjára indult.
Amikor a büféhez értek, Erzsi néni már kinyitott. Rózsikát meglátva könnyek szöktek a szemébe. Gyorsan készített neki egy forró teát és próbálta nyugtatgatni.
Eközben többen összefutottak a történtek hallatán. Mindenkit megdöbbentett Antal cselekedete, mert akik régebben ismerték, csendes, zárkózott embernek tartották. A pályaudvari dolgozók között terjedt a hír, miszerint Antalt kirúgták a munkahelyéről. Az okokat csak találgatták, senki nem tudott biztosat. Anyagi gondjai miatt az albérletből is el kellett mennie. Egyre őrültebb dolgai miatt a báratok, ismerősök is elpártoltak mellőle.
Rózsika nem akarta tovább hallgatni az egybegyülteket. Ismét Géza aljassága jutott eszébe. Ilyenkor mindig a hányinger kerülgette. Kérte Jánost, hogy vigye haza. Elköszöntek Erzsi nénitől, megbeszélték a reggeli találkozót és haza indultak.
Ilonka néni nem akart hinni a fülének amikor elmesélték a történteket. Már éppen azon gondolkodott, hogy ideje lenne hazamenni, de ezekután úgy döntött, hogy az év hátralévő idejét itt tölti.
Rózsika ebéd után vett egy forró fürdőt és elnézést kérve, lepihent. Sokáig nézta a plafont és azon gondolkodott, hogy mit vétett bárkinek is, hogy ennyi baj éri. Látta maga előtt Antal őrült képét, hallotta a mentő éles sivítását, amint száguldottak vele a kórházba. Csak forgolódott. Amint lehúnyta a szemét, mindig a borzalmakat látta. Keveredtek a képek. Hol Géza torzult arcát, hol Antal zavaros szemeit látta maga előtt.
Odakinn már sötétedett amikor kiment a nappaliba. Ilonka néni ekkor mesélte el neki, hogy Géza is kórházba került, eszméletlen állapotban. A lány rémült arccal hallgatta az öregasszonyt.
János ígéretett tett Rózsikának, hogy amíg a pályadvaron dolgozik, addig minden reggel bekíséri Erzsi nénihez, így remélhetőleg nem éri baj.
Felajánlotta, hogy a vállalkozásánál is besegíthetne. Nagyon örülne, ha az adminisztrációs részen segítségére lenne.
Rózsika örült a lehetőségnek, de eszébe jutott Erzsi néni. Elhatározta, hogy másnap beszél vele. Megpróbálnak megegyezni, hogy mindkét helyre jusson elegendő ideje.
Amikor lefekvéshez készültek, János egy puszit nyomott a lány homlokára.
Ilonka néni mosolyogva nézett unokájára és örömmel nyugtázta, hogy János igencsak szerelmes.
Reggel János a büféig kísérte a lányt. Amikor Erzsi néni megérkezett akkor elköszönt és bement az irodájába.
Gyorsan készültek a szendvicsek. Közben Rózsika elmesélte, hogy adódik egy lehetősége, irodai munkára, de nem szeretné a büfét sem itt hagyni. Ekkor Erzsi néninek nagy kő esett le a szívéről, ugyanis egész éjjel azon töprengett, hogy mitévő legyen. Nyugdíjba szeretne menni, de aggódott Rózsikáért. Nem tudta, hogyan mondja meg neki, hogy nincs tovább, bezárja a büfét. Az év végével visszaadja az ipart. Eleget dolgozott már, szeretne végre pihenni.
Mindeketten örültek, hogy ilyen egyszerűen megoldódik a probléma.
Hamar eljött az év utolsó napja. Rózsika ismét Jánossal érkezett. Mivel nagyon kevés munka akadt, úgy döntött, hogy megvárja a lányt. Leült addig és újságot olvasva kávézgatott.
Megígérték Erzsi néninek, hogy januárban segítenek neki az üzlet kiürítésében, majd boldog újévet kívánva hazaindultak.
Otthon már minden készen volt. A délutáni szieszta után mindenki kiöltözött, úgy várták az év múlását. Kilenc óra tájban csengettek. János ment ajtót nyitni. Nagyon megörült barátjának aki magával hozta a menyasszonyát is. Betessékelte őket a nappaliba. Örömmel mutatta be Rózsikát, mint kedves kis barátnőjét. Ilonka néni örült a fiatalok jókedvének. Az éjféli koccintás után János hosszan megcsókolta a lányt. Rózsika sem ellenkezett, kedvére való volt a fiú. Csak a múltja aggasztotta és úgy érezte, hogy talán nem kellene belemennie egy kapcsolatba. Félt, hogy csalódást fog okozni Jánosnak. A lelke még mindig romokban hevert Géza mocskossága miatt. Úgy érezte, hogy soha nem lesz képes senkit úgy szeretni, ahogyan az elvárható lenne.
A további mulatozástól el is ment a kedve. Igyekezett mosolyogni, de Ilonka nénit nem tudta megtéveszteni.
Amikor elmentek a vendégek, János felkapta Rózsikát és pördült vele párat, hátha oldja a lány feszültségét. Nagyon boldog volt, hogy otthonába tudhatja ezt a kedves és gyönyörű lányt. Rózsika meglepődött és kissé megijedt. Bátortalan hangján csak annyit mondott, hogy szeretne lepihenni. Megköszönte a szép estét és nyugovóra tért.
Ilonka néni unokáját nyugalomra és főként türelemre intette. Elmagyarázta, hogy milyen sokk érte a lányt az utóbbi időkben, amihez feltétlenül sok türelem és megértés szükségeltetik.
János ígétet tett nagyanyjának, hogy mindenben segíti Rózsikát és addig vár rá ameddig csak kell.
Január másodikán együtt keltek útra. Ilonka nénit felsegítették a vonatra. János nagyanyjának adta régi telefonját és kérte, hogy probléma esetén mindenképpen hívja fel. Megmutogatta a gombokat és a kezelési útmutatót is átadta. Elbúcsúztak, majd a vonat mellett állva várták az indulást.
Rózsika könnyes szemmel nézett a lassan távolodó szerelvény után.
A büfét késő estére sikerült kiüríteni. János segített még a hazaszállításban is. Erzsi néni egy hatalmas csomagot készített a fiataloknak. Telefonszámot cseréltek és megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot.
Otthon mindketten fáradtan rogytak le a fotelba.
Egymás után lezuhanyoztak, majd egy jóéjt puszi után Rózsika a szobájába vonult. János egy ideig nézte a plafont és ébren álmodozott. Egyre jobban szerette a lányt. Tudta, hogy időre van szükség, mire Rózsika lelkileg megnyugszik és elfelejti a rossz emlékeket. Mély álomba szenderült és az esküvőt tervezgette.
A kisváros időközben temetésre készült. Egész nap szólt a harang. Ilonka néni a szomszédoktól tudta meg, hogy délután kettőkor lesz Géza temetése. Senki nem beszélt róla, mert úgy tartották, hogy halottról jót vagy semmit.
Sokan voltak a temetésen a szülők iránt érzett tisztelet miatt.
János meglepődött amikor reggel felébredt. Rózsika már elkészítette a piritóst és a tea is az asztalon gőzölgött. Együtt ültek az asztalhoz.
Reggeli után János megcsókolta a lányt és igyekezett az irodába. Az ajtóból még boldogan visszaintegetett.
Rózsika kulcsra zárta az ajtót, majd nekilátott a mosogatásnak. Főzni nem kellett, mivel még bőven maradt az ünnepekről. Mivel unatkozott, úgy döntött, hogy meglepi Jánost. Almát reszelt és egy nagy tepsi pitét készített. Maga is meglepődött, hogy milyen finomra sikerült.
Délután megpakolta a mosógépet, majd lepihent a fotelba. Amikor lejárt a gép felállt, hogy kiteregesse a ruhákat. Szemei előtt szikrák ugráltak, furcsa érzés fogta el. Fájt a hasa, hányinger kerülgette. Arra gondolt, hogy talán a meleg almáspite miatt elrontotta a gyomrát. Igyekezett a fürdőszobába. A Wc-t már nm érte el. Ájultan terült el a kövön.
János alig várta, hogy hazaérjen. A liftet sem várta meg, pillanatok alatt a második emeleten volt. Mielőbb szerette volna megölelni Rózsikát. Csöngetett, de a lány nem jött ajtót nyitni. János elővvette a kulcsát, de hiába. A zárban belülről benne volt a kulcs.
Rosszat sejtve rohant le a házmesterhez, hogy azonnal jöjjön a szerszámaival is nyissa ki az ajtót.
Viszonylag hamar sikerült is. János amikor rátalált a fürdőszoba kövén ájultan fekvő lányra, szólt a házmesternek hogy azonnal hívja a mentőket. Felszedte Rózsikát a körülötte elterülő vértócsából és a szobába az ágyra fektette.
A mentősök szerencsére gyorsan megérkeztek. Az infuzió bekötése után indultak vele a kórházba.
János kérte a házmestert, hogy állítsa helyre a zárat és a kulcsot vigye magával.
Bevágódott az autójába és idegesen hajtott a mentőautó után.
Folyt.köv......
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
