EGY MEGRONTOTT ÉLET 8. rész
Dátum: 2009. szeptember 24. 10:03Műfaj: NovellaCimkék: keserűség, öröm |  |
Rózsikát azonnal a műtőbe vitték. János hiába szedte kettesével a lépcsőfokokat, már csak a csukódó műtőajtót látta. Idegességében fel-alá járkált a folyosón. Feleslegesnek, tehetetlennek érezte magát. Már egy órája, hogy nem tudott semmit a lányról. Kínjában az ujjait tördelte.
TALÁN JOBB ÍGY
Rózsikát azonnal a műtőbe vitték.
János hiába szedte kettesével a lépcsőfokokat, már csak a csukódó műtőajtót látta. Idegességében fel-alá járkált a folyosón. Feleslegesnek, tehetetlennek érezte magát. Már egy órája, hogy nem tudott semmit a lányról. Kínjában az ujjait tördelte. Elkeseredésében felhívta nagyanyját.
Ilonka néni a hír hallatán sírva fakadt. Nem akarta elhinni, hogy már megint bajban van Rózsika. Közölte unokájával, hogy a hajnali vonattal Pestre jön. Jól esett Jánosnak nagyanyja vigasztalása, de megbeszélték, hogy addig ne jöjjön amíg Rózsika haza nem kerül. Akkor viszont nagyon jól jön majd a segítség.
János megígérte, hogy amint megtud valamit a lányról, mindenképpen telefonál. Sírva búcsúztak el egymástól.
Végre nyílt az ajtó. Egy ápolónő jött kifelé aki annyit közölt Jánossal, hogy nincsenek túl jó hírei, de nemsokára jön a doktor úr és ő majd felvilágosítással szolgál. Ezzel már ment is a dolgára.
Minden perc egy órának tűnt. Amikor végre ismét nyílt az ajtó, János egy pillanat alatt ott termett. Az orvos kérte, hogy menjen utána.
Ahogy beértek az orvosi szobába, máris hozzákezdett.
Látva János rémült arcát, igyekezett megnyugtani. Közölte, hogy Rózsika túl van az életveszélyen, de tudnia kell, hogy spontán vetélése volt.
Elmagyarázta, hogy ennek oka lehet a hibás petesejt vagy spermium, de beágyazódási problémák is adódhattak. Ezen felül az elégtelen táplálkozás, egyéb betegség, de pszichológiai problémák is okozhatnak vetélést.
A kiváltó okot még vizsgálják.
János csak nézett maga elé és alig értette az orvos beszédét. Mielőbb látni szerette volna a lányt, ezért megkérdezte, hogy mikor mehet be hozzá. Az orvos megengedte, hogy pár percig bemenjen hozzá, de figyelmeztette, hogy még az altató hatása alatt van, ne essen kétségbe.
János elköszönt és igyekezett, hogy mihamarabb foghassa Rózsika kezét.
Belépett a kórterembe és megijedt a sok műszertől. Az infuzió látványa elborzasztotta. Sokáig nézte a lány sápadt arcát. Még így is gyönyörű volt. Elmúlt tíz óra és még nem tudott beszélni Rózsikával. Megsimogatta erőtlen kezeit, csókot nyomott a homlokára és haza indult.
A lépcsőn lefelé menet könnyeivel küszködött. Amikor beült a kocsiba, ráborult a kormányra és keservesen zokogott. Összekulcsolt kézzel könyörgött az Úrhoz, hogy tartsa meg neki szerelmét, majd elfordította az indítókulcsot és gázt adott. Könnyeitől nem is látta tisztán az utat. Gondolatai messze másfelé jártak. Csoda, de szerencsésen hazaért. Amikor belépett a kapun a házmester már jött is a kulccsal. János megköszönte a szívességét és gyalog ment fel a lépcsőn.
A lakásban nem találta a helyét. Nagyanyját akarta hívni, de végül úgy döntött, hogy éjfélkor már nem zavarja. Majd reggel telefonál.
Ruhástól dőlt végig az ágyon. Sokáig forgolódott, mire sikerült elaludnia.
Reggel korán ébredt és első útja a kórházba vezetett. Nagyon megörült amikor a kórterembe lépve meglátta Rózsikát. A lány is mosolyra húzta a száját. Jó ideig fogták egymás kezét, szemük beszélt helyettük.
Beszélgetésüket a vizit szakította meg. János gyorsan elköszönt, megígérte, hogy délután újra eljön, majd megpuszilta Rózsikát és távozott.
A lépcsőn lefelé menet felhívta nagyanyját és megnyugtatta, hogy minden rendben. Megbeszélték, hogy amint eldől, hogy mikor engedik haza a lányt, ismét telefonál.
Bement az irodába. Gyorsan elintézte a fontos dolgokat, majd a titkárnőjét megbízta, hogy amíg távol van, intézze helyette a teendőket. Bármi probléma adódik, telefonon mindig el tudják érni. Elköszönt és rohant haza.
Otthon bement Rózsika szobájába és a szekrényből pár fehérnemüt, törölközőt szedett elő. Tett mellé szappant, papírzsebkendőt is. Igyekezett, mert még útközben egy kis gyümölcsöt is venni akart.
Megállt egy zöldégesnél. Addig válogatott a gyümölcsök között, míg tele lett a szatyor. Fizetett és máris robogott tovább.
Futva ment fel a lépcsőn, hogy mielőbb láthassa a lányt. Rózsika szemei az ajtóra meredtek. Ahogy János belépett boldog mosoly ült az arcára. Soha nem várt még ennyire senkit. A fiú magához ölelte. Nagyon örült, mert a reggelihez képest szemmel látható volt a javulás.
Rózsika kérte Jánost, hogy segítsen felkelni és menjenek egyet sétálni.
Lassan mentek végig a folyosón, majd az egy szinttel lejjebb lévő büfénél leültek. János szendvicset és narancslevet hozott. Rózsikának nagyon jólesett a fiú figyelmessége. Sokáig beszélgettek. János nem akart hinni a fülének amikor a lány közölte vele, hogy az orvos szerint két nap múlva hazamehet, feltéve, ha addig minden rendben lesz.
Két nap múlva János nagyon korán ébredt. Nem tudott aludni. Jóval korábban ért a pályaudvarra. A vonat megérkezése után nagyanyjával hazamentek. Ilonka néni nekiállt a hozott tanyasi tyúkból levest készíteni. Amíg János elment a lányért, bepanírozta a húst és elkészítette a krumplipürét. A hozott süteményeket tálcára tette. Éppen végzett amikor a fiatalok megérkeztek. Nagy volt az öröm amikor egymás nyakába borultak.
Ebéd után Rózsika lepihent, majd a délután további részét beszélgetéssel töltötték. Jól esett Rózsikának, hogy kimondhatta azt ami hónapok óta nyomta a lelkét. A Géza ügy óta most érezte először, hogy testileg, lelkileg megtisztult. Úgy érezte, hogy ennek így kellett lennie. Azt gondolta, hogy nem tudott volna jó anyja lenni a babának, mert mindig Gézára emlékeztette volna. Hálát adott az Istennek, hogy így rendezte az életét.
Napról-napra jobban érezte magát. János igyekezett a kedvébe járni. Egyre közelebb kerültek egymáshoz.
A következő héten Ilonka néni hazautazott. Jánosék a rendőrségen tudták meg, hogy Antal elhagyta a kórházat, majd később öngyilkosságot követett el. A Szabadság hídről ugrott a Dunába. A mai napig még nem sikerült megtalálni sem élve, sem holtan.
Amint Rózsika egészségileg teljesen rendbe jött, János felajánlotta neki, hogy segítsen a vállalkozásának irányításában. Rózsika örült a lehetőségnek, bár kissé félt a feladattól. Menet közben aztán annyira belejött, hogy még maga is csodálkozott rajta. Egyre jobban mentek a dolgok, virágzott a vállalkozás.
Szabadidejüket mindig együtt töltötték. Egyik este János szórakozni vitte Rózsikát. Az asztalukon hatalmas rózsacsokor várta őket. Vacsora után János letérdelt a lány elé és megkérte a kezét. Rózsika örömében sírva fakadt és halkan igent mondott. Gyönyörű arcán végig guruló könnycseppjeit János óvatosan letörölte, majd hosszan megcsókolta.
Húsvétkor tartották meg az eljegyzést, amelyre Ilonka nénit is meghívták.
Rózsika az éjszakát Jánossal töltötte. Hajnal tájban összeölelkezve aludtak el. Reggel Ilonka néni örömmel nyugtázta, hogy egyedül aludt a kisszobában. Elkészítette a reggelit, kávét főzött. Mire a fiatalok felkeltek, már minden készen volt.
Együtt indultak útnak. Ilonka nénit a pályaudvarra vitték utána az irodába mentek. Egész nap csak röpködtek a boldogságtól.
Telt, múlt az idő, már az esküvőjüket tervezték, amikor megcsörrent János telefonja. Egy női hang arról értesítette, ,hogy Ilonka néni infarktust kapott, válságos állapotban szállították a kórházba.
Folyt. köv....
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
TALÁN JOBB ÍGY
Ilonka néni a hír hallatán sírva fakadt. Nem akarta elhinni, hogy már megint bajban van Rózsika. Közölte unokájával, hogy a hajnali vonattal Pestre jön. Jól esett Jánosnak nagyanyja vigasztalása, de megbeszélték, hogy addig ne jöjjön amíg Rózsika haza nem kerül. Akkor viszont nagyon jól jön majd a segítség.
János megígérte, hogy amint megtud valamit a lányról, mindenképpen telefonál. Sírva búcsúztak el egymástól.
Végre nyílt az ajtó. Egy ápolónő jött kifelé aki annyit közölt Jánossal, hogy nincsenek túl jó hírei, de nemsokára jön a doktor úr és ő majd felvilágosítással szolgál. Ezzel már ment is a dolgára.
Minden perc egy órának tűnt. Amikor végre ismét nyílt az ajtó, János egy pillanat alatt ott termett. Az orvos kérte, hogy menjen utána.
Ahogy beértek az orvosi szobába, máris hozzákezdett.
Látva János rémült arcát, igyekezett megnyugtani. Közölte, hogy Rózsika túl van az életveszélyen, de tudnia kell, hogy spontán vetélése volt.
Elmagyarázta, hogy ennek oka lehet a hibás petesejt vagy spermium, de beágyazódási problémák is adódhattak. Ezen felül az elégtelen táplálkozás, egyéb betegség, de pszichológiai problémák is okozhatnak vetélést.
A kiváltó okot még vizsgálják.
János csak nézett maga elé és alig értette az orvos beszédét. Mielőbb látni szerette volna a lányt, ezért megkérdezte, hogy mikor mehet be hozzá. Az orvos megengedte, hogy pár percig bemenjen hozzá, de figyelmeztette, hogy még az altató hatása alatt van, ne essen kétségbe.
János elköszönt és igyekezett, hogy mihamarabb foghassa Rózsika kezét.
Belépett a kórterembe és megijedt a sok műszertől. Az infuzió látványa elborzasztotta. Sokáig nézte a lány sápadt arcát. Még így is gyönyörű volt. Elmúlt tíz óra és még nem tudott beszélni Rózsikával. Megsimogatta erőtlen kezeit, csókot nyomott a homlokára és haza indult.
A lépcsőn lefelé menet könnyeivel küszködött. Amikor beült a kocsiba, ráborult a kormányra és keservesen zokogott. Összekulcsolt kézzel könyörgött az Úrhoz, hogy tartsa meg neki szerelmét, majd elfordította az indítókulcsot és gázt adott. Könnyeitől nem is látta tisztán az utat. Gondolatai messze másfelé jártak. Csoda, de szerencsésen hazaért. Amikor belépett a kapun a házmester már jött is a kulccsal. János megköszönte a szívességét és gyalog ment fel a lépcsőn.
A lakásban nem találta a helyét. Nagyanyját akarta hívni, de végül úgy döntött, hogy éjfélkor már nem zavarja. Majd reggel telefonál.
Ruhástól dőlt végig az ágyon. Sokáig forgolódott, mire sikerült elaludnia.
Reggel korán ébredt és első útja a kórházba vezetett. Nagyon megörült amikor a kórterembe lépve meglátta Rózsikát. A lány is mosolyra húzta a száját. Jó ideig fogták egymás kezét, szemük beszélt helyettük.
Beszélgetésüket a vizit szakította meg. János gyorsan elköszönt, megígérte, hogy délután újra eljön, majd megpuszilta Rózsikát és távozott.
A lépcsőn lefelé menet felhívta nagyanyját és megnyugtatta, hogy minden rendben. Megbeszélték, hogy amint eldől, hogy mikor engedik haza a lányt, ismét telefonál.
Bement az irodába. Gyorsan elintézte a fontos dolgokat, majd a titkárnőjét megbízta, hogy amíg távol van, intézze helyette a teendőket. Bármi probléma adódik, telefonon mindig el tudják érni. Elköszönt és rohant haza.
Otthon bement Rózsika szobájába és a szekrényből pár fehérnemüt, törölközőt szedett elő. Tett mellé szappant, papírzsebkendőt is. Igyekezett, mert még útközben egy kis gyümölcsöt is venni akart.
Megállt egy zöldégesnél. Addig válogatott a gyümölcsök között, míg tele lett a szatyor. Fizetett és máris robogott tovább.
Futva ment fel a lépcsőn, hogy mielőbb láthassa a lányt. Rózsika szemei az ajtóra meredtek. Ahogy János belépett boldog mosoly ült az arcára. Soha nem várt még ennyire senkit. A fiú magához ölelte. Nagyon örült, mert a reggelihez képest szemmel látható volt a javulás.
Rózsika kérte Jánost, hogy segítsen felkelni és menjenek egyet sétálni.
Lassan mentek végig a folyosón, majd az egy szinttel lejjebb lévő büfénél leültek. János szendvicset és narancslevet hozott. Rózsikának nagyon jólesett a fiú figyelmessége. Sokáig beszélgettek. János nem akart hinni a fülének amikor a lány közölte vele, hogy az orvos szerint két nap múlva hazamehet, feltéve, ha addig minden rendben lesz.
Két nap múlva János nagyon korán ébredt. Nem tudott aludni. Jóval korábban ért a pályaudvarra. A vonat megérkezése után nagyanyjával hazamentek. Ilonka néni nekiállt a hozott tanyasi tyúkból levest készíteni. Amíg János elment a lányért, bepanírozta a húst és elkészítette a krumplipürét. A hozott süteményeket tálcára tette. Éppen végzett amikor a fiatalok megérkeztek. Nagy volt az öröm amikor egymás nyakába borultak.
Ebéd után Rózsika lepihent, majd a délután további részét beszélgetéssel töltötték. Jól esett Rózsikának, hogy kimondhatta azt ami hónapok óta nyomta a lelkét. A Géza ügy óta most érezte először, hogy testileg, lelkileg megtisztult. Úgy érezte, hogy ennek így kellett lennie. Azt gondolta, hogy nem tudott volna jó anyja lenni a babának, mert mindig Gézára emlékeztette volna. Hálát adott az Istennek, hogy így rendezte az életét.
Napról-napra jobban érezte magát. János igyekezett a kedvébe járni. Egyre közelebb kerültek egymáshoz.
A következő héten Ilonka néni hazautazott. Jánosék a rendőrségen tudták meg, hogy Antal elhagyta a kórházat, majd később öngyilkosságot követett el. A Szabadság hídről ugrott a Dunába. A mai napig még nem sikerült megtalálni sem élve, sem holtan.
Amint Rózsika egészségileg teljesen rendbe jött, János felajánlotta neki, hogy segítsen a vállalkozásának irányításában. Rózsika örült a lehetőségnek, bár kissé félt a feladattól. Menet közben aztán annyira belejött, hogy még maga is csodálkozott rajta. Egyre jobban mentek a dolgok, virágzott a vállalkozás.
Szabadidejüket mindig együtt töltötték. Egyik este János szórakozni vitte Rózsikát. Az asztalukon hatalmas rózsacsokor várta őket. Vacsora után János letérdelt a lány elé és megkérte a kezét. Rózsika örömében sírva fakadt és halkan igent mondott. Gyönyörű arcán végig guruló könnycseppjeit János óvatosan letörölte, majd hosszan megcsókolta.
Húsvétkor tartották meg az eljegyzést, amelyre Ilonka nénit is meghívták.
Rózsika az éjszakát Jánossal töltötte. Hajnal tájban összeölelkezve aludtak el. Reggel Ilonka néni örömmel nyugtázta, hogy egyedül aludt a kisszobában. Elkészítette a reggelit, kávét főzött. Mire a fiatalok felkeltek, már minden készen volt.
Együtt indultak útnak. Ilonka nénit a pályaudvarra vitték utána az irodába mentek. Egész nap csak röpködtek a boldogságtól.
Telt, múlt az idő, már az esküvőjüket tervezték, amikor megcsörrent János telefonja. Egy női hang arról értesítette, ,hogy Ilonka néni infarktust kapott, válságos állapotban szállították a kórházba.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
