Egy pillanatnyi hangulat

Szerző: idegenDátum: 2010. december 01. 13:14

Műfaj: VersCimkék: hó esett

Te elmentél, ott kint meg hó esett.
Csak bámultam a hulló pelyheket
ahogy fehérre festették a tájat,
és hallgattam a csendszimfóniának
belülről zengő dallamát.
Milyen békés, nyugodt a világ….

A domb felett ködfoszlányok úsznak,
a kövek között lapulnak a múltat
suttogva őrző szellemek,
alig hallható kíséretet
zsolozsmázva…
emlékeznek a nyárra.

Csak bámultam a hulló pelyheket,
felidézve az emlékezet
zugaiban megbúvó gyerek
hóból épített álmát,
a fehér fák köré rajzolt szivárványt
amit csupán a szíveddel láthatsz,
Csak a tiéd! Mert mindenki másnak
kusza, hóba karcolt vonalak.
És ha megbújsz a fák alatt,
kilesheted az angyalokat
mikor színeket csempésznek az égre.
A csupasz bokrok feletti szürkeségre
gyémántból faragnak csillagot,
aranyból metszenek pásztorbotot
a hajnal hóemberének,
hogy legyen mivel őriznie a szépet.