Egyszer volt, hol nem volt...
Dátum: 2010. január 28. 12:53Műfaj: VersCimkék: mese, valóság, borzalom, halál, fájdalom, tény |  |
...amikor a nagy Üveghegy szilánkokra hasadott,
s ezer ördög söpörte a milljó olvadt darabot...
...amikor a Szóló Szőlőt gyilkos fullánk marta szét,
s többé senki nem kívánta kínná poshadt vér-levét...
...amikor a Kis Királyfi sárkánytűzben hamu lett,
s hercegnőjét a toronyban széttépte az őrület...
...amikor a böllér jött, s a Kurtafarkú Malacot
száját nyalva torkon szúrta, s bárddal nyesett falatot...
...amikor a Csillagszeműt siratta az őszi rét
- hollókarmok kaparták ki izzó sugár-lényegét...
...amikor a Terülj-asztal már csak hullahúst adott,
s görcsben pusztult szegény vándor, mihelyt beleharapott...
...amikor a Békakirályt tűsarokkal tiporták,
s bűzös testén smaragdhátú légyhad tartott tivornyát...
...amikor a téboly űzte a brémai négy komát,
s fényesített rablócsontból építettek orgonát...
...amikor már nem dobbant meg egy kisgyermek szíve se,
s némaság lett minden ének,
semmibe szállt minden lélek,
akkor halt meg a Mese...
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. bobita (#17421) | 2010. január 29. 19:51 |
és persze a mese is feltámad , addig hulljon szemünkből a zápor, | |
| |
2. ultraviolet (#17418) | 2010. január 29. 17:45 |
Aztán a meséknek holtporából feltámadt sok mesélő... költő... | |
| |
