Elégia
Dátum: 2009. december 21. 18:29Műfaj: VersCimkék: dermedt kezével húzza a nótáját, fázón, szomorúság fátyla |  |
Egy ideje, oly hideg lettél.
Reggelente
fázón húzódsz el mellőlem,
arcod napsugarát
szomorúság fátyla hatja át.
Lelkedben még
tavaszt dalolnak a madarak,
körülötted még is,
egyre hidegebb, kiürültebb a táj.
Szomorú hegedű
jár melletted,
dermedt kezével húzza a nótáját.
Elmúlt szerelemről,
rég volt
nyári napokról dalol,
mikor még kacagott arcodon
a napsugár,
lelkedben ezernyi madár dalolt
és melleid még virágok fedték.
De már elmentek a fecskék
és valami belőled is.
Megfagyott tested hiába keltem,
szám zúzmara sebzi meg.
Szerelmed, mint jéggolyót
szívembe zárom.
Vagy feléledsz melegétől,
vagy veled fagyok.
2009. 10.30.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
