Elnémul a tél
Dátum: 2009. június 20. 22:27Műfaj: VersCimkék: szerelmes vers |  |
Elnémul a tél
Sötét az erdő,
Elmélyül a fák hegyén
Elborul a tél,
Magába húz a remény...
Fájó szívem sóvárog,
Nem él már, csak remél.
Magához húzna, de eltereli a
fény, oda lett a szívfájdalma,
s magával rántja a homály.
Énekelnék még Neked,
de hiába magába húz a remény.
Éltet, de nem ad erőt,
szívfajdalmában elnémul,
s vérzik minden, elnémul a remény.
Ha lenne esély, újra énekelném,
De elszaladt, elvitte a lovasszekér,
S így végleg elnémul a tél, s a remény.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
