Emberi történetek I.
Dátum: 2011. augusztus 24. 00:12Műfaj: SzakirodalomCimkék: szeretet, veronai, akarat, lélek, bizonyság, hit, lét |  |
Ez egy levél. Annak szól, akinek szólnia kell. Sok idő eltelt. A levél még is időt álló. Mindig minden változik és soha sem tudhatjuk: Mi fog történni? Vagy még is kiszámíthat Ó?!
1981.jan. 5
Kedves ........................... !
Egy hónap ................
Ennyi telt el, mióta döntöttünk:
- Együtt járunk. -
Eltelt.
Ünnepeljük hát ...... két mosollyal .....
- hisz nem kellenek nekünk a maszkok.
Egyszerűen csak azt adtad, ami és aki vagy
- örülök neked.
Érzem, az érzelem beszélt belőled,
s erre csak pecsét volt a könny , mi olykor
szemedben csillogott.
Megtanítottál újra hinni, - hinni azt amit eddig nem hittem,
de ne haragudj - remélni nem taníthatsz meg,
mert én már nem remélhetek.
Messze jár a múltam - még is visszakísért,
ne rémülj meg kérlek !
Itt vagyok, lásd, újra és újra,
hol annyiszor csalódtam -
.... kapumban ...... kapudban ......
Állunk, - miközben megyünk .... együtt .....
- paradox, mint ahogy mi is,
mert egymást akarjuk! -
S az idő hurcol magával minket ...........
............. Ne félj! ----
A múltadból a pillanatnak élsz .....
- de közben el is rakod magad a jövőnek.
Írok egy verset - ezért a pillanatért,
Írok - majdan emlékezzem rá - !
............. talán te is - .........
nem tudom, nem is kutatom,
Te dolgod, érzelmeiddel miként sáfárkodsz.
Nem tudom meddig maradunk együtt.....
- Bűn volna, ha mondanék bármit is,
miről nem tudhatom igaz lesz-e .
Hallgatok - nézz a szemembe
és olvasd ki a pillanatot,
olvasd ki énemet,
- s mit nem értesz, kérdezd!
Én igazán elmondom:
........ - maradunk együtt,
míg együtt maradhatunk ..............
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
