vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

EMLÉKEK KÚTJA

Szerző: MajaDátum: 2008. március 28. 11:08 Műfaj: VersCimkék: elmélkedés

 

 

 

Sűrű gazba burkolózva

Áll a vén kút megroggyanva.

Emlékek szállnak a szélben,

Átszűrődő fénytengerben.

Poros tanya nagy udvara,

Ihatna a szomjas csorda.

Hápog, gágog, béget és bőg,

Éltető kútvíz hömpölyög.

Cserepes föld szomját oltja,

Tengernyi sok vizét hordja

Csikós, gulyás két vödréből

Loccsan a víz lépésétől.

Nem szomjas már ember állat,

Vödör surran, fel, lejárhat.

Nap melegtől menekülve,

Kút árnyékba lefeküdve

Pihen, delel ember, állat.

Ma itt csak a méhek szállnak.

Dalát erre csak szél fújja,

Ez már az emlékek kútja.

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket