Emlékezés

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. augusztus 02. 13:45

A boldog pillanat mindig szalad.

Mennyi volt az életemben?

Nem elég, igen kevés az a rész.

Gyermekkorom, a mesék

álomba ringató világa.

Aztán az első igazi szerelem varázsa,

amikor a faleveleket nagyra növesztette

a kiépzelet...

Gyermekeim első sírása, nevetése.

Azok a kis kezek, amelyeket lassan elengedek.

S az utolsó, késői, szeptemberi álom,

amelyről sohasem tudom meg,

hogy igaz volt, vagy csak én teremtettem,

hogy még egy boldog pillanat legyen ?

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#2457)	2008. augusztus 04. 12:21
Köszönöm!
Válasz Rézi hozzászólására (#2413).

2. Rézi (#2413)	2008. augusztus 03. 21:58
Ezt akár én is írhattam volna,tetszik.
Válasz R. Jana hozzászólására (#2398).

3. Sonkoly Éva (#2403)	2008. augusztus 03. 15:52
Igaz Jana, én is észrevettem, ezért tudok örülni írásaidnak. Üdv!Éva
Válasz R. Jana hozzászólására (#2398).