EMLÉKSZEL

Szerző: feketetulipanDátum: 2009. október 12. 18:51

Műfaj: VersCimkék: elmélkedés

Emlékszel, a múlt milyen illatokat zárt
beléd? milyen ízeket és zajokat?
Mondd, hányszor esik veled ez meg ilyentájt?
Korlátokon átszalad, összemosat
mindent, beleépül idődbe, utánad
is sompolyog , ingerel, úgy amiként
szokott; ravasz és makacs, áltat,
de mégse igazi, eléjö, kisért .

Dúdolva, eszedbe jut olykor egy álom?
Szép, életerős tüzek öl-heve holt.
Mily boldog ereklye, akard, hogy ez fájjon,
Viszonylag ülepszik a megtaposott
Emlékezet est ugarába, közömbös
Magány. Becsuk álmokat, elrak, eloszt.
Nincs benne a helyrehozás, hanyatló ősz.
Csak hátrafelé viszen, önbecsapós.

Elképzeled, emberi végzeted egy terv,
Elporlik a bambuca vasideg arc,
Nem látod a mát, üres érzeted ízleld.
Szűnj ósdi tapasztalat, értelemalj
Jobb lenne netán, ma letörölni mindent,
Holnapra a játszma megint felemészt.
Nem gyermeki álom, idétlen igarend
intézkedik, s elvonul, újra vigéc.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Draskovics Fanni (#18514)	2010. március 16. 22:16
:D Ennyit tudok hozzászólni. Tetszik, de nem tudom miért. Talán mert érzem amit érzel. De akkor is:D:D:D


2. Györgyi (#13515)	2009. október 18. 09:19
Emlékezni jóóóóó! :-)