Fussunk egészen a nagy vízig
Dátum: 2008. július 15. 09:12Műfaj: VersCimkék: kaland, vágyódás, szerelem |  |
Szökjünk meg, Kedvesem,
mezítláb, lábujjhegyen...
s hogyha a padló reccsen,
dermedjünk meg a percben,
utána fussunk, mintha vad űzne
- magunk elől is menekülve...
Szökjünk meg, Kedvesem,
mezítláb, lábujjhegyen...
Induljunk délnek, ahol a vének
szemében is tüzek égnek,
ahol nincs tél, illatos gyümölcsök
utak mentén is érnek,
szomját oltani kóbor szegénynek...
Hallgassuk barna déli éjszakák
két végére felfeszült húrok dallamát,
s míg az ég alatti szállás brokátfüggönyén
pulzáló csillagokat nézünk,
mint édes bor túltöltött pohárból,
csorduljon ki a szívünk...
Szökjünk meg, Kedvesem,
mezítláb, lábujjhegyen...
Fussunk egészen a nagy vízig,
ahol minden nap elvérzik a Nap,
de meghaltában is izzik,
s a lobogó alkonyat éppoly gyönyörű,
mint mikor egy régmúlt hajnal
jött értünk láng-lovakkal...
Zárjuk gyöngyház-bélésű szívünkbe
a tenger halhatatlan moraját,
s hagyjuk a forró parti dűnén
eltünni, betemetődni lassan
elnehezült testünk nyomát.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. aquarius (#1943) | 2008. július 17. 10:01 |
Hát gyere Te is, kedves Éva! :) | |
| |
2. Sonkoly Éva (#1916) | 2008. július 16. 16:21 |
Ez gyönyörű volt. Gratulálok. Álmos délutánon kedvem támadt futni,oda,messze,messze,tova... | |
| |
