Gondűző szerelem
Dátum: 2008. március 31. 20:54Műfaj: NovellaCimkék: szenvedély, szerelem |  |
Nem akart emlékezni, nem akart gondolkodni, nem akart újra úgy szenvedni. Áthelyezte a hangsúlyt a jelenre, a most elérhetőre. Ezáltal minden energiáját, gondolatát és érzését betöltötte az a mérhetetlen szerelemvágy, mely ki akart használni minden időt, ami még az elválásig maradt.
- Félóra múlva otthon vagyok! – hallotta Liza kedvese hangját a telefonból.
- A vevő már elment, korábban tudott csak jönni. – mondta az asszony elgondolkozva -, akkor várlak! A többit majd itthon. – Frigyes Ausztriából jött hazafelé, ahol új munkahelyét kereste fel, s intézte a kezdeti papírdolgokat. Új munkahely, új helyzetek. Ismét.
Lakásukat kénytelenek eladni – alig nyolc hónapig laktak benne -, mert nem tudták fizetni a magas havi részleteket, holott megvételekor még úgy tűnt, nem lesz ez probléma, hiszen jól keresett a férfi. Azóta viszont, közvetlen főnökével kialakult személyes ellenszenve megkeserítette mind munkahelyi ottlétét, mind családi békéjét, az egyre csökkenő fizetése miatt is. Naponta egyre lejjebb süllyedtek, gyakran fordult elő, hogy kenyeret is alig tudtak venni a hónap vége felé. Pár hónap után a lakás részleteinek kifizetése is lehetetlenné vált, s mivel jelzálogkölcsönt vettek fel rá, a bank külső adósságkezelőnek adta át az ügyet, behajtásra. Telefonjaik naponta többször is csörögtek, riogatta őket a végrehajtó szerv, fizetési ígéreteket csikart ki belőlük, határidőket szabott.
Odáig fajult a helyzet, hogy ideges rángás vett erőt Lizán minden telefoncsörgés hallatán. Úgy érezte magát, mint egy sarokba szorított egér. Frigyes egyre kevesebbet volt otthon, hogy több pénzt vihessen haza, fizetéskor azonban Liza sírógörcsben tört ki, annyira kevés pénz került a családi kasszába. A patt-helyzet kibírhatatlanná vált. Liza egyre többet itatta az egereket, Frigyes egyre hallgatagabb lett.
Az új, külföldi munkahelyre Liza bukkant az interneten, hosszú hónapokon át tartó keresgélés után. Frigyes késedelem nélkül intézkedni kezdett, a hely kitűnőnek ígérkezett, jól fizető, kultúrált körülményeket biztosító, értelmes vezetőséggel bíró. A formaságok megbeszélése után beadta a felmondását régi munkahelyén. A felmondási idő azonban nagyon hosszúra nyúlt, lelki, erkölcsi, szellemi viszonylatban nagy megpróbáltatást jelentett. Jó szakember lévén, mert nehezen pótolható volt, s a személyes ellentét következtében, minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon lehetetlenné tették a férfit. Idegei kezdtek felőrlődni. Pár hónappal azelőtt még szívesen és jókedvűen indult munkába, minden napja, úgy érezte, egy-egy új kihívás. Mostanra elérkezett arra a szintre, hogy képtelen volt nekiindulni, hányingere támadt, belázasodott, vagy nem volt képes felébredni sem. Kimerültté és ingerlékennyé vált, holott nála türelmesebb és strapabíróbb embert nagyítóval se nagyon lehetett találni. Liza sajgó szívvel nézte párja szenvedéseit, s szenvedett maga is a lehetetlen helyzettől. Egyik sírásba fúlt esti beszélgetésük után meggyőzte a férfit, adja be a felmondását újra, azonnali hatállyal, ha nem akarnak teljesen kikészülni. Arra alig tudta rávenni párját, hogy még egyszer, utoljára bemenjen a munkahelyére ezt elintézni.
Rettenetes nap volt az. Frigyes hat órán keresztül intézte ügyét. Minden áron bele akartak kötni, minden felsőbb vezetővel szócsatát kellett vívnia. A tört hónapra járó fizetését is csak nagy viták árán ígérték, hogy hamarosan kifizetik. Az asszony otthon „ette a kefé”t. Nem értette, mi tarthat ilyen sokáig. Kevéske pénzük is már elfogyott, s párját a pénz miatt is várta, mint a messiást.
Frigyes késő délután, feldúltan ért haza. Tehetetlenek voltak, ételre, biztonságra kiéhezettek. Ráadásul, megromlott anyagi helyzetük következtében az Internet díját sem tudták befizetni, a szolgáltatást felfüggesztette a cég. Sok volt ez így együtt.
Hat nap telt el a felmondás óta, Frigyes fizetése megérkezett, ki tudott menni ujdonsült munkahelyére. A lakást megvásárolni szándékozó komoly vevő e nap estéjére ígérkezett, megbeszélni velük a vétel részleteit. Az asszony nagytakarítást rendezett, hogy minden csillogjon, mire a hölgy megérkezik.
A férfi is igyekezett haza. Jó napot mondhatott magáénak. A vonatról leszállva beugrott egy üzletbe, s vett egy üveg vörösbort, hogy végre kellemes, meghitt estét töltsenek el párjával, egy olyan nap után, melyet szerencsésnek mondhatnak. Jó kedvű és tervekkel teli állapotban ért haza. Liza a vacsorakészítéssel foglalatoskodott.
- Sikerült mindent megbeszélnetek?
- Nem egészen. Kiderült, hogy a vételárhoz a hölgy cége adná az előleget, s az illetékes lemondta a találkozót. Ismét kb. egy héttel elhúzódik az ügy. A hölgy nagyon szeretné megvenni, de nem rajta múlik csupán a dolog. – tette hozzá kicsit csalódottan az asszony. Eddigi életük kudarcaiban legtöbbször az játszott szerepet, hogy nem rajtuk múlt csupán helyzetük megoldása.
Gyermekeikkel jóízűen költötték el estebédjüket, kortyolgatták vörösborukat. Miután a kicsiket lefektették, indult a valódi beszélgetés.
Frigyes jó hangulatban újságolta, mennyire várják már új helyén, hogy albérlete egészen közel lesz a céghez. Egy többszobás családi házat bérel a cég dolgozói számára, mely kényelmes ottlétet biztosít a hét napjain. Szombatonként hazajön és két napot együtt lehetnek majd, ha épp nem túlórázik.
A hónapok óta tartó stressz, az egész napos izgalom, s talán a vörösbor is tehette, az asszony ismét kiborult. Rettegett attól, hogy öt napon át nélkülöznie kell férjét, hogy a még elég nehéz helyzetekben teljesen egyedül kell majd helyt állnia, hogy egyedül kell ágyba bújnia esténként. Annyira védtelennek, sérülékenynek érezte magát a hosszú évek óta tartó bizonytalanságok következtében, mint egy kisgyerek, akit most szándékoznak elhagyni. Gyengének és kicsinek érezte magát, akit oltalmazni, pátyolgatni kell…A férfi alig tudta megvigasztalni, szinte lehetetlen volt szót érteni vele. Elkeseredése teljesen elhatalmasodott Lizán, csak ölelte a férfit és zokogott. Semmi mást nem akart már, csak szorosan hozzábújni, egybeolvadni vele, soha el nem választhatóan. A szíve ki akart ugrani a helyéből, görcsösen ölelt, gyomra, egész teste fékevesztetten rázkódott.
Túlfokozott érzelmi állapotában minden sejtje szerelemre áhítozott, a férfi minden porcikáját birtokba kívánta venni, s vadul szeretni, érezni minden rezdülését, s belepusztulni a gyönyörbe…
Mindketten beleájultak a mozgalmas éjszakába.
Liza érzékei bizsergésére ébredt. Testét át meg átjárta egy borzolóan kéjes áram, önkéntelen Frigyes csupasz bármely testrészét kereste, s átlényegülten cirógatta, fáradhatatlanul, egyre nagyobb felületeket hódítva meg ujjaival. Annyira vágyta újra a férfi ölelését, teste szinte sikította éhét. Ilyen forró vágyakat szerelmük legkezdetén élt át, nem ismerve mértéket, napszakot, megnyugvást. Ez az érzés talán még az akkorit is felülmúlta. Akkor még szemérmes és bátortalan volt, most érett, érzéseit és vágyait egyre nagyobb mértékben vállaló szerelmes asszony. S ebbe a szenvedélybe belejátszott a közelgő nélkülözés kétségbeesése, a hosszú időre elszakadás kínja.
Egyszer már átélt hasonlót, mikor férje egy távoli városban tanult tovább szakmájában egy teljes iskolai időszak alatt. Hétfőn elutazott, péntek este érkezett. Akkor még nagyobbik kislányuk csupán 3 hónapos volt. Az apa és a szerető férj hiánya arra késztette a két nőt, hogy gyakorta versenyt sírjanak. Liza az akkori szűkös és bizonytalan helyzetük miatt is, a kicsi anyja érzelmi hullámzásainak érzékelése következtében is. Akkor albérletben és nagyon kevés pénzből kellett fenntartaniuk magukat.
A kislányon pár hónap alatt asztmatikus tünetek jelentek meg, állapota egyre romlott. Tavaszra már különböző egészségügyi intézmények gyakori fekvőbetege lett a kicsi. Liza esténként, magányos óráiban legszívesebben megszűnt volna létezni.
E borzasztó hónapok emlékének hasonlósága a rá váró helyzettel kíméletlenül sajdította amúgy is meggyötört szívét. Nem akart emlékezni, nem akart gondolkodni, nem akart újra úgy szenvedni. Áthelyezte a hangsúlyt a jelenre, a most elérhetőre. Ezáltal minden energiáját, gondolatát és érzését betöltötte az a mérhetetlen szerelemvágy, mely ki akart használni minden időt, ami még az elválásig maradt…
Napközben is, mikor közel kerültek egymáshoz, pár pillanatot lopott az időből, átölelte, megcsókolta a férfit, majd tette a dolgát, bár legszívesebben sokkal közelebbi kapcsolatba került volna vele.
A következő este lágyabban indult. Viszonylag hamar nyugovóra tértek, hogy kipihenjék az elmúlt napok megpróbáltatásait. Jó éjt kívántak egymásnak, behelyezkedtek az alváshoz, álom azonban nem jött egyikük szemére sem. Frigyes híresen jó alvó volt mindig, most mégis csak forgolódott, gyakorta változtatta helyét az ágyban belső nyugtalansága miatt. Az asszony finoman, csak úgy lazítólag, ismét cirógatni kezdte a férfit. Egyszer-egyszer bele-bele szunnyadtak e kellemes állapotba, de valami mindig felébresztette őket. Az asszony tovább simogatózott, s újra elérte őt az a borzoló áram, mely egyre határozottabban uralni kezdte. Frigyes érzékelte ezt, az asszony ujjain át őt is áthangolta, bőre egyre érzékenyebben reagált az érintésekre. Liza szenvedélye egyre magasabbra hágott, mire a férfi is belement a játékba, már kocsonyaként remegett. Vágyának mértéke megtette hatását, szerelmeskedésük heves tombolásba torkollott. Az asszony túlfeszült állapotában a kéj átélése után zokogásban tört ki. A gyönyörbe pusztulás érzése érte utol, s legszívesebben meg is tartotta volna, mindhiába…
A nap több hosszabb-rövidebb pihenéssel telt. Liza kilógó idegszálai lassan visszahúzódtak, kedélye nyugodtabb lett, bár az újra beteljesülés vágya nem hagyta el teljesen.
Délutáni heverésük alkalmával elmerengett e meglepő dominancián. Százszor inkább olvasott vagy írt, mint szerelmeskedett, világéletében, kivéve szerelmük kezdeti időszakát. Testére, mint közlekedési eszközre tekintett, különösebben sosem foglalkozott vele túl sokat. Ápolta ugyan, etette, s a szeretkezés sem sokkal többet jelentett számára, mint egy igen finom étel elfogyasztásával járó jó érzés. Meglehetősen elgondolkoztatta jelenlegi hozzáállása az érzéki élvezetekhez. Jelentőségének előtérbe kerülése, a menekülésen kívül, talán a kiéletlenség következménye lenne? Valami fontosat még nem tapasztalt meg, amihez a gyönyör nélkülözhetetlen? Valószínűleg, hiszen keleten nem véletlen tartják annyira becsben a testi szerelmet, hogy eszközként még jóga iskola is épült rá. Buddha is, megvilágosodása előtt, e terület mély tapasztalatával juthatott feljebb…Olvasta valahol, hogy a szerelem fiatalon tartja a testet és a lelket, megóv a betegségektől, s a testi-lelki elhízás ellenszere. Egy bizonyos, nem bánja e megéltséget, a folytonos sóvárgás viszont próbára teszi türelmét. Figyelemelterelési kísérletei több-kevesebb sikerrel jártak, az eredmény azonban nem nyugtatta meg. Meddig tarthat vajon e túlzó hevület? Mit kell vajon még megtanulnia ezzel kapcsolatban? De addig is, míg választ nem kap kérdéseire, minden percét ki akarja élvezni és elraktározni, hogy bármikor előhívható legyen, ha szüksége van rá esetleges magányában.
Végre elszunnyadt. Napok óta álmatlanságban szenvedett, se éjjel, se nappal nem tudott pihenni. Ez alkalommal igen pihentető másfél órát engedélyezett magának.
Olyannyira lenyugodtak érzései, hogy képessé vált kicsit kívülről tekinteni a velük történtekre. Mennyi viszontagság, probléma és küzdelem az osztályrészük! Csakhogy eddig mindegyiket sikerült előbb vagy utóbb, akaratuk szerint befolyásolni. Végignézve közös életük egy-egy állomását, méltányolnia kellett eredményeiket. Minden egyes helyzetből kijutva, mert kijutottak, rengeteget tanultak, értékes tapasztalatot szereztek a jövőre nézve. A legfájdalmasabb helyzet is ajándékozott nekik olyan útravalót, mely, mint a mesékben a varázseszközök, kihúzta őket más kellemetlen állapotokból. Nincs ez másként most sem. Remélhetőleg.
Régóta ismerték a törvényszerűséget: az ember képes tudatát bármire irányítani, amire csak akarja, feltéve, hogy érzelmei nem borítják el teljesen. A gondokon való rágódás és az önsajnálat lehet egy darabig viszonylag kellemes is - mazochisták előnyben! -, de hosszútávon lélekölő, destruktív tevékenység, lassú öngyilkosság.
Mindig kedvenc olvasmánya volt az életigenlés irodalma, legyen az szépirodalom vagy bármi más. Az élet tisztelete az ő életfilozófiájának is szerves része. Sokan viszont, vele együtt, beleestek abba a hibába, hogy az életet másokban tisztelték, s eszükbe sem jutott, hogy e tisztelet önmagukra is értendő. Annak, hogy valaki tiszteli és szereti az életet, egyenes következménye, hogy mindent meg is tesz érte, hogy az élet bármely megnyilvánulási formája a tőle telhető legtöbb jóban részesüljön. Ki kellett békülnie, e felismerés nyomán, a gondolattal, neki és környezetének is akkor a legjobb, ha hajlandó önmagát elfogadni, sőt, szeretni, megérdemelten akár kényeztetni is egy kicsit.
Ez számára egy fontos, megtanulandó lecke, hisz neveltetése más szellemben történt, nyilván nem elég tudatosan. Szülei viselkedése hatására sosem érezte magát elég jónak, ügyesnek, tehát szeretetre méltónak sem, bár gyakran túl dicsérték és kérkedtek is némely adottságával a külvilágnak. Összességében azonban folyton kritizálták mind tetteit, mind szavait, viselkedését. Pedig a maguk módján nagyon szerették őt és büszkék is voltak rá. Ezt ma már tudja, akkoriban még nem érte fel mindezt ésszel.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
