Gordiuszi csomó
Dátum: 2008. március 29. 22:50Műfaj: NovellaCimkék: barátság, féltékenység, birtoklás |  |
– Atyaég! Te féltékeny vagy?! – kiáltott fel meglepetésében a fiú. – Dehogy, hová gondolsz?! Én csak… – Zita nem tudta befejezni a mondatot. Nem tudta, mert maga sem értette a kialakult helyzetet.
Leventével néhány hónapja ismerték egymást, közeli barátokká váltak. Ritkán találkozott olyan emberrel, akinek képes volt megnyílni, akit olyannyira a bizalmába tudott fogadni, hogy őszintén megosztotta vele a gondjait, amelyekről sohasem beszélt szívesen. Kevés olyan barátja volt, akivel mert beszélgetni. Levente volt az egyik, s Zita számára is meglepő módon, alig néhány hónap alatt avanzsált ismerősből megbízható baráttá. Sokat tanult tőle, fontossá vált a számára, de teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a barátságán kívül nem szeretne többet Levitől. Ezért nem értette a kialakult helyzetet.
Mikor megismerte, a fiúnak nem volt nagy baráti, társasági köre, így osztatlan figyelmét élvezhette. Ahogy telt múlt az idő, a srác – nyitottságából, közvetlenségéből fakadóan – egyre több ismerőst szerzett, így Zita ismeretségi köréből is beszédbe elegyedett néhány emberrel. A lány eleinte örült annak, hogy megtalálta a helyét, sőt, igyekezett őt minél inkább bevonni a társalgásokba. Idővel Levinek már nem volt szüksége a segítségére, s úgy tűnt, a társaság egyik hölgy tagjával igen jól megértik egymást, s mindkét fél érdeklődést mutatott egymás iránt. És ezzel egy időben Zita öröme, és lelkesedése, hogy segítse Levente beilleszkedését, látványosan lohadni kezdett.
– Nem, nem vagyok féltékeny, hisz a barátom vagy.
– Persze, tudom jól, ezért nem értem, mi a gond. Mondd, mitől félsz?
Persze, hogy nem érted, hogy is magyarázzam el – gondolta magában a lány. Nem ez volt az első ilyen jellegű szituáció, amelynek részesévé vált, sőt – és ezt tudta jól – amit ő maga generált. Egyszer már megélte ezt. Akkor két közeli barátját mutatta be egymásnak. A két barát remekül megértette egymást, és akkor is féltékenység támadt Zita szívében. Rosszalló tekintettel nézte, ahogy a hozzá közelállók kellemesen elbeszélgetnek, s ő kimarad a társalgásból. A félelme, amely a legelején ugyan alaptalannak tűnt, hogy elveszíti őket, miközben azok egymásra találnak, beigazolódni látszott. Viselkedése megváltozott. Belemart az említett barátokba, szurkálta őket. S ekkor, legnagyobb meglepetésére, kiderült, hogy mindketten valóban a barátai, hisz mindkét fél, egymástól függetlenül, azt felelte neki, hogy a vele ápolt barátság többet ér számukra, semmint hogy emiatt elveszítsék, így vállalták, hogy nem találkoznak a másikkal, ha Zita csak így marad meg számukra. Zitus, bár őszintén örült az elhangzottaknak, lelkiismeret furdalást érzett. Hisz úgy tűnt, mintha ultimátum elé állítaná a két legjobb barátját. S tudta, birtoklásvágyó viselkedése bár elérte a célját, sok gondot fog még neki okozni.
És most eljött a pillanat, mikor beigazolódott, jól gondolta. Újra itt a gond, ugyanaz a gond, amivel annó nem volt képes megbírkózni. Tudta, az élet újra és újra feladja ugyanazt a leckét, egészen addig, míg rá nem jön a megoldására, és el nem sajátítja azt.
Megint attól félt, hogy elveszít egy barátot, és ezúttal Levente volt birtoklásának alanya. Tudatában volt, hogy ez nem a klasszikus féltékenységről szól, amit egy párkapcsolatban éreznek egymás iránt a felek. Félt, hogy a fiú figyelme teljes mértékben megszűnik irányába, s helyét átveszi a másik lány, aki igencsak élénk érdeklődést tanúsított Levi iránt. Mindeközben mégis őszintén kívánta, hogy sikerüljön a srácnak, mert a javát akarta. Őszintén. De képtelen volt legyőzni a saját jellemét. Tisztában volt vele, hogy mihamarabb rá kell lelnie a megoldásra, különben ő maga marja el a barátját, s igazolódik be az, amitől a leginkább fél; hogy végleg magára marad.
De a megoldást csak nem lelte.
Csak állt a fiúval szemben, és nem tudta mit mondjon. Hiába nyugtatta őt a srác, hogy nem veszíti el, történjék bármi a másik lányzóval, képtelen volt hinni neki. Szeretett volna, de a félelme továbbra is megakadályozta abban, hogy bezárja a birtoklás vágyának kapuját. S ahelyett, hogy a kulcsot keresné, Levit igyekszik kitolni, a kapun kívülre…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
