vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Gyerekkén ülve a szoba közepén

Szerző: ZenonDátum: 2008. június 05. 12:14

Műfaj: VersCimkék: regresszió

 

Párnás, meleg fészekben
Játékokkal körülvéve
Egyedül a szönyegen
Felpillantok nagy szemekkel
Valamit keresve
Vagy csak elmélázva
Anyut hívom.
 
Válaszra figyelve várok
Még nem telt el sok idő
Majd egyre türelmetlenebbül hallgatva a csöndet
Kétségbesve, legörbülő szájjal a sírás határán
Csak ülök a melegben és remegek
 
Senki nem jön, nincs segítség, nincs vígasz
Hangosan zokogva akarom a szeretet,
A megnyugvást a símogatást.
 
S lám, a nagy melák itt ülök most
Bennem a gyerek csak bőg
Átordítja az éveket és
Bemaszatol.
 
Majd a fal felé fordulok
Mosolygó arccal.
Megbocsájtok anyu
Megbocsájtok, te durcás
Vagyok így és ez jó.
Nem bánom a jövőm.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.