Ha kell...

Szerző: SzatDátum: 2008. május 05. 08:27

Műfaj: VersCimkék: magány

Ha kell akkor jövök,
Ha kell arrébb ülök,
Ha hiszed, ha nem, én itt vagyok
És hangosan ordítok;
Halkan nézek az éjszakába
Fényes mosolyban, kedves szóban
Tűnődni az ablakban.

Két ember egymást falja
Hangjuk oly nagyon durva,
Bántja fülem a kép
Szükségeimmel játszik az egész.

Felszáll egy tündér, leül mellém
Illatában merengek
Tükröződésbe nézek,
Hangja cseng hetykén.
Feszengek komoran,
Magamban motyogva.

Utált hang cseng,
Hát leszállok;
Ott lakom, ott fent,
Ha belépek vidámra váltok
Had higgye, gondolataim közt
Csak meztelen és szende.

De nem ez ha kell,
Újat várni nagy varázs,
Vízzel olthatatlan parázs,
Ez a neve.