Hangok az esőből

Szerző: Ki-kiDátum: 2010. május 06. 20:16

Hangok az esőből

Mikor csendes a lelked, s úgy érzed az ég veri a földet,

bekopog hozzád az eső surrogása, és nem is tudod

mennyire kell neked a napsugár.

De mikor sűvítve ér szemedbe, rájössz, a vízszintes esőnek is van lelke,

s ha folyik is az ég, süt is a nap, szemed földbe fúrod

várod hogy nyugtassa meg az éj.

És eljön a süket sötétség, keresed a fényeket, a folyón átívelő holdsugár

akkor jó lesz neked.

De a város nem alszik ha ömlik az eső, ha süt a nap,

és nem rejti el éjjel sem az árnyakat.

Lüktet, megdagad és elfonnyad, magához húz és beolvaszt.

Figyelsz - figyelnek, tudod mire tartod önnmagad.

Mikor csendes a lelked, és az első napsugár beugrik hozzád

szelíden átölel, és füledbe suttogja, tégy még cukrot a kávédba,

meglegyint meztelen testével lágyan a szellő, kiskabát ma elkél mondja.

Int a szomszéd, nincs kertje csak felesége, három gyereke,

hajlott háta, boldog mert van munkája, szeme világa.

Ez is a város ahol feldagadva, elfonnyadva élek, élnek.

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Hópille (#23402)	2011. április 05. 00:05
Bár jönne már az az első napsugár, de odakint most sötét és süvítő vihar vár, s mögötte csupán egy hideg ágy. Szavaid melegségével indulok útnak. Remélem pihenten talál holnap az új nap. Frissen. Melegen.