Kamikaze.
Dátum: 2010. január 03. 21:22Műfaj: NovellaCimkék: sci-fi, elme, agy, emberiség |  |
Egy rövid Sci-fi, de nem kizálólag sci-fi rajongóknak. Talán most több időt szántam rá (2óra) és kicsit összeszedettebb lett. Na-még-huszonöt-karakter! És GÓóól !!!
Kamikaze.
Neptunus, de önmagának csak Nep, kilépett az űrhajó irányító rendszeréből és tekintetét a bejövő hibajelzésre fókuszálta. Ilyen grafikát még sohasem látott, de most ott virított a kijelzőn.
Gyorsan lehívta gondolati úton a hibajelzéshez tartozó leírást, és meglepődve a következő magyarázatot találta.
-A kijelölt pályairány értelmezhetetlen, mivel a megadott koordináták az ismert perifériákon kívül esnek.-
Derengett még valahol a zsigerei legmélyén, hogy útnak indulása előtt ez is egy témakört alkotott a kiképzésen, de így a hetedik reinkarnáció után már ezek az emlékek megkoptak.
Most látszik, hogy mennyire korai volt még ez a technológia akkor, amikor startolt.
Bosszankodott volna még egy kicsit ezen, de fontosabb teendői voltak!
Újra visszalépett a vizuális szenzoros irányításba, és megismételte a pályaszámításokat.
Az eredmény megegyezett a korábbival. Persze ez várható volt, hiszen agya olyan módon kapcsolódott a központi számítógéphez, hogy a részműveleteket az számolta, hihetetlen pontossággal, és neki csak a logikai kapcsolatok illetve az átfedési és csatlakozási pontok közt kellett navigálnia a számítási műveletekben.
Nem itt kellett a hibát keresni! Sejtette már ezt a legelején is de a hajózási napló rögzít minden gondolat foszlányt és így kénytelen az ember betartani a szabályzatot. Nem mintha egy katasztrófa után valaha felelősségre tudnák vonni!
Lehetségesnek találta, hogy a zárt fájlokban tárolt parancsban szereplő változók valamelyike hibás.
De erre gondolni sem volt szabad! A rendszer tökéletes. Sulykolták a fejükbe a kiképzéseken. Gondolják, -visszhangoztak az oktató elektronika szavai,- hogy ilyen sok energiát fordítunk a képzésükre és elpazaroljuk arra, hogy egy rossz szoftveren elveszítsük magukat!
Minden rendszert letesztelt, az összes ellenőrző és hibakereső funkcióval együtt. És semmi!
Tudta jól, hogy a lehetőségek végére ért. Amit csak tudott, megtett. Bezárva egy száguldó űrhajó irányító központjába, bedrótozva mesterségesen táplálva végtagok és test nélkül értelmetlen lett volna tovább törnie magát a megoldáson. Csupán egy Agy volt. Megfosztva minden emberi külső jegytől. Nem mintha zavarta valaha ez a tény. Indulása előtt vállalta, hogy ezt tegyék vele. Már az is csoda volt, hogy az agyát olyan kondícióba tudták hozni, hogy önmagában képes volt túlélni az űrutazás megpróbáltatásait. Mindezt egy komplett testtel, aminek jelentős felesleges anyagcseréje van, verejtékezik, fázik, belső szervei elöregednek, értelmetlen lenne megkísérelni. Így is agytömegét több mint kétszeresére kellett növelni, részben a megkettőzött neuronos kapcsolatok, részben pedig a mechanika jellemzők megerősítése miatt.
Szerencsésnek mondhatta magát az emberi faj nevében, hogy ilyen csodálatosan kreatív új problémákra fogékony szerkezetet mindeddig nem sikerült találni, mert különben mi másra is lehetne még használni.
A gépek világában, amikor az anyabolygó már alkalmatlan bármilyen élő organizmus eltartására, nem maradt más mint a gépekkel szimbiózisban élve elfogadni bármely felkínált lehetőséget.
Azt az egyet nem értette meg sohasem, hogy ha valóban ilyen csodálatos az elme működése, akkor hajdanán, miért nem volt képes megakadályozni a világának pusztulását?
Érthető, hogy gépeket épített, a maga erejét meghaladó munkákhoz, de képes volt a gépekre bízni minden létfenntartó funkció ellenőrzését és irányítását?
Természetes, hogy egy idő után ez a létfenntartás szelektált, és a szűkülő energiák ésszerű átcsoportosításával a működéshez kevésbé fontos rendszereket lekapcsolta.
Ez jelentette az emberiség hanyatlásának kezdetét. Azok a tudósok, akik ezt a hihetetlen komplex önmagát szabályzó energetikai és fejlesztő rendszert elindították sikeres pályáján, már több emberöltővel ezelőtt kihaltak. Az akkori tudás, csupán egy az Internethez hasonló hálózatba kapcsolt rendszerek közös működésén és egymás paramétereinek figyelembe vételével, működő rendszerhez volt elegendő. De a helyzet néhány száz év múlva megváltozott! Az önmagát fejlesztő különálló részegységek egyre gyakrabban kapcsolódtak önállóan egymáshoz, felhasználva egymás részfunkcióit és ez a közös de mégis külön álló rendszerek ösztönös rivalizálásához vezetett. A kevésbé agresszív egységek szépen lassan felmorzsolódtak és a többiek által használt perifériákká lettek .
És hol van itt az Ember? Neki egyre kevésbé volt beleavatkozási lehetősége a működésbe.
Eleinte lustaságból, majd tudatlanságból, és tehetetlenségből. A Hálózat már csak időnként kínált fel egy-két lehetőséget az emberi fajnak a szerepvállaláshoz.
Ilyen volt ez az űrutazás is!
A nyersanyagokért folytatott szüntelen keresés, lehetőséget adott néhány vállalkozó kedvűnek, hogy a világűr legtávolabbi szegletébe is útnak induljon, tudva azt, hogy sohasem tér vissza. Még akkor is lehetetlen a visszatérés, ha valóban végtelen számú, tökéletes reinkarnáció hajtható végre az utazás során, hiszen a pálya előre kijelölt vonalon elhagyta az univerzumot.
Nep csodálkozott egy ideig a hibajelzésen, majd fogta Ezt a Szerkezetet amelyet annyira csodáltak a gépek -és kitudja hogyan- Vallási, Materialista, vagy talán Filozófiai úton megfogalmazta e legvalószínűbb megoldást.
A kijelölt pálya az Univerzumon kívülre esik!
Kicsit csodálkozott, hogy ilyen kevés reinkarnációval már elérhette ezt a pontot, de pontosan nem tudta megbecsülni az időtávolságot, hiszen ha nincs feladat, a rendszer mesterséges kómában minimális anyagcserén tartotta.
Ezután már csak egy gondolat fészkelődött az elméjébe. Ha ez itt a világvége, akkor jön a Valhalla, a Mennyország? És az ismert összes nyelven elmondott magában egy fohászt.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. laca6909 (#16860) | 2010. január 08. 12:04 |
Szerinted utánérzés? Mert szerintem, ha beleolvasol akkor kiderül, hogy egészen más okból ül ez a szerencsétlen ebben az űrhajóban. Itt nem az ismeretlen felkutatása cél, hanem egyszerűen az emberiség kiszorult a világból és kénytelen a "gépeknek" engedelmeskedni, mert csak így van esélye élni. Ami célszerűtlen azt kikapcsolják a gépek! De, igazán nem akarok magyarázkodni. Ha így gondolod, akkor jó! | |
| |
2. ultraviolet (#16737) | 2010. január 04. 16:48 |
De! És még az se biztos. | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#16728). |
|
3. Pyrrhusz (#16728) | 2010. január 04. 15:12 |
Mégis van megváltás! Egyszer én is részt vettem egy reinkarnációs tanfolyamon. Rohadt drága volt, de hát egyszer élünk nem ?! | |
| |
