Káosz

Szerző: ultravioletDátum: 2010. április 28. 15:25

Műfaj: VersCimkék: vers

Éjjelente orvul… visszazárul
a lefejtett kő, a félig faragott szoborra
és nincs az a Kelemenné
aki reggelente a murvából kihámozza.

Büszke Szfinx kecses orra is tán
idők előtt omolt sivatagiporba.
Ne tagadd!, Láttad! Amikor, ahogyan…
kontár kéz a csúfítót pattintotta.

De amit „hazudik” a kő szeme…
Az őszinte! Mint csokoládémorzsa, olyan…
Felhagyott, színes-mintás sztaniolban.
Csak egy kockát, bár’ hogyha még volna!

Már az írnok csak, ki od-Á -ig visszalát
mindenmintás, kusza káoszfátyolon át,
de végét, a Z(é) -t, megfejteni nem lehet.
A Z – t.., tudják csak a szellemek!