Képek a falon
Dátum: 2009. március 07. 16:59Műfaj: NovellaCimkék: szeretet, emlékezés |  |
Zárt konyhaajtó mögött izgalmasan sejtelmes és fölöttébb gyanús zörejek hallatszottak. A tejüveg mögötti árnyék meglepetése kavargott, s nyál csordult a szájban, hogy azután mohó buzgósággal kanalazhassuk a finom csemegét.
( Zolinak )
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor önfeledten játszottunk a korom sötét kisszobában? Mikor még a félelmetes szörnyárnyak is barátsággal köszöntek ránk? Mikor a sejtelmes neszek hallatán kuncogásra állt szánk? Mikor gyermeki vidámsággal fogadtuk el az élet ízeit, még ha néha azok keserűek is voltak?
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor a kis kopottas szőnyeg versenyautóvá változván süvítve suhant ügyesen kikerülve a bútorlábakat, melyek hatalmas akadályokként ágaskodtak a parkettaúton? Mikor nagyon ügyesen kellett utasának megülnie, hiszen a cél az a fennmaradás esélye volt?
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor hol repülővé, hol kecskévé változott a testvér, hogy megnevetethesse kishúgát? Mikor lábán repülve hegyeket, falvakat, világot repülhetett át? Mikor mekegésére „Duna kavics” eleséget, s desszertként gyermeklány kacagást kapott?
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor zárt konyhaajtó mögött izgalmasan sejtelmes és fölöttébb gyanús zörejek hallatszottak ? Mikor a tejüveg mögötti árnyék meglepetése kavargott, s nyál csordult a szájban, hogy azután mohó buzgósággal kanalazhassuk a finom csemegét?
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor a fiút és a lányt a völgyben utolérte a vihar ? Mikor először a szél borzolta hajukat, azután villámok cikáztak az égen mennydörögve? Mikor a fiú nyakába vette húgát, úgy szaladtak versenyt a természet erejével kicsit ijedten, de annál inkább jó kedvűen?
Emlékszel ?
Emlékszel arra, amikor elsötétített meleg szobában vetítő hangja duruzsolt ? Mikor kockákként vetítődtek a kisszoba falára meséink. A Mi meséink. Melyeket csak Mi ismerhettünk és ismerünk ma is. Mert a Mi mesevilágunk volt az, melyet akkor és ott mi éltünk meg.
Emlékszem !
Gyermekkorunk kicsiny történetei még most is kockákként vetítődnek ki gondolataim falán. És ezek a kockák mindig elevenek maradnak megszínesítve a múltat, jelent és jövőt !
Jó, hogy megélhettük !
Együtt.
2009 március 7.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
