Két világ
Dátum: 2008. március 27. 21:05Műfaj: NovellaCimkék: írásaim |  |
Egyik reggel iskolába menet, mikor láttam az erdőben lakó hajléktalan kutyáját, jutott eszembe ez a rövid történet. Egy pillanat volt, egy kép, és mégis; igazi történet lett belőle.
Ügetett. Tudta, ő is tudta, vágtatnia kellene. De ha egyszerűen nem volt ereje! Épp csak elugrott egy autó elől, így is nyüszögve mászott elő az árokból. sajogtak a porcikái, főleg a jobb oldala fájt, ahová legutóbb a dorongot kapta.
"Megszökhetnék a Csórótól? És hová megyek? Itt kapok ételt - noha csekélykét, mégis kapok! -, néha a tűz mellé is odahúzódhatok. Nem vagyok a legszebb állat a világon, nem is szeret senki. Mi ez a sok rohadt autó?! Ez is kis híján elcsp! Bezzeg azt a csupasz, kétlábon járó csúfságot kikerülte! Megállt! Ennyire tartanak? Ennyit sem érek?
Húzta a hátsó lábát, úgy futott a betonozott utcákon. Meglátott egy nyitott kis kaput, ami előtt egy szikár nő söprögetett.
"Talán ő segít! Talán csak oda kell mennem és ő segíteni fog!"
Vígan ugatvament oda a nőhöz, minden lépésnél húzta a jobbmellső lábát, de a reményfénye megcsillant a szemében. Lehet, hogy ezek után minden nap ehet! Vigyázna a házra, vigyázna a gazdáira.Gazdáira?! Lennének gazdái!
- Takarodj te mocskos, rühös korcs!
És még egy suhintást is kapott a fenekére. Vágtára fogta, megriadt a nő rikácsolásától, eszement, rémült üvöltésétől.
"Hallgattassák el! Fogja be a száját! Nem bántottam! Nem bántottam! Fogdja be a száját!"
Az utca végéig meg sem állt. Ott azonban, mintha egy falba ütközöttvolna. Aprónak , jelentéktelennek érezte magát ahhoz az Épülethez képest. Maga volt a Csoda! Minden álma egy helyen! Gyönyörű! És nyitva a kapuja! Óvatosan járt, az aszfaltba lapulva. Igyekezett elbújni, de a szögletesre nyírt sövényekben nem lehetett.
"Vajon mi történik, ha bemegyek? Mi történne? Kapok egyet a seprűvel! Hogy itt? Söprű? Biztosan nincs! Vagy ha ki is porolják a fenekem, hát nem a háziasszony fogja! Itt biztosan a szobalány vágna seggbe! De látni akarom a belsejét! Vagy legalább a szemetesládiug elmegyek!Onnan már belátni az ajtóig! Ajtó?! Ez egy palota bejárata! A palotáknak pedig kapujuk van, ezt még a Csóró mondta a cimborájának, a Kuglinak. Naná, hogy kapu! Vas kapu! Milyen gyönyörű!"
Hallkan sunnyogott el a szemetesládákig. bebújt mögéjük. Csoálatos illatok csapták meg az orrát. Pulyka! Kacsa! Sertés! Kétlábra állt és a szemetesládába nézett. Érezte az illatokat és szinte beleőrült, hogy nem férhet hozzájuk. Ha csak addig is él, éreznie kell az ízét, nem elég az illata! A szemetesláda hatalmasat kongott a betonköveken, eldőlt. Az eb teljes testtel belebújt, ásta ki a felesleges, csupán jó szagú csomagolásokat.
Talált egy kacsát! egy egészet! Erős, csiklandozó illata volt, ellenállhatatlan! Kibújt a szemetesből és végignyalogatta a kacsa bőrét. Nekilátott. Örömében vakkantott néhányat ésújabb kincs után kutatvabebújt a szemetesbe.
Ugatást hallott a háta mögött, kiugrott a kukából. Két kutya tartott felé, hihetetlenül agreszívan védtek valamit, amit az eb meg sem sértett. Ráharapott a kacsára, nehézvolt, alig brta el.
"Menekülj fiú! Menekülj! Az életed a tét! Ezt haza kell vinned! Haza.... Vinned kell!"
A két kutya, a kergetői a sarkában voltak. Az egyik elérte a farkát, ráharapott. Lélekszakasztó hangon felvonytott, rikoltása betöltötte a csendes kertváros levegőjét. Szembe fordult az üldözőivel. Fejét a földre tette, a farkátmaga alá húzta, fájó mancsát felemete.
"Bárcsak túlélném! Bárcsak elmehetnék a Csóróhoz! Vagy csak annyi időm lene, amíg megkóstolhatnám ezt a kacsát! Bárcsak... bárcsak...."
A két kutya rámordult. Felnézett, egyenesen a szemükbe. A szájukból csorgott a nyál, a szemüket elsötétete a vak düh és a birtoklás vágya. Az eb megfogta a kacsát, minden erejét megemésztette a futás. A kutyák csak a kapuig üldözték, ott megálltak, minta cölöp. Megfeszülve futott, egészen az utca végéig, ahol megállt, kicsit kifújni magát. Visszanézett a kastélyra.
"Nem kell ez" - Sóhajtotta és lenyelte a kevéske kacsa ízt, ami össegyült a szájában.
Tovább futot, egészen az erdei viskóig. A szemét és a mocsko övezte az útját. Visszaért a fából tákolt kunyhóhoz, érezte a büdös füstöt, sőt, még a Csóró szagát is! Ekkora örömöt! Meghúzódott a fa mellett. A Csóró odalépetthozzá.
- Mi van nálad? Mit hoztál Eb? Egy kacsa? De milyen piszkos! Romlott ez, te! Én már nem tudom megenni. Tiéd lehet! Edd meg jó éjtvággyal!
Ebnek még a könnye is kicsordult, ahogy meghallotta, hogy a fogai összeroppantják a kacsa csontjait.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
