Királyok

Szerző: Horváth MagdiDátum: 2008. június 16. 06:25

Műfaj: NovellaCimkék: egypercesek, humor, novella

Egy szegény rokkant ember Membergóciából sütkérezik egy déli tengerparton.
Odamegy hozzá egy fürdőgatyás krampusz, és azt kérdi:
- Helló, mit keresel itt te szegény rokkant? Nem tudod, hogy ez itt a gazdagok Paradicsoma?
- Paradicsom? Hát meghaltam volna, és idejutottam a Mennyországba?
- Nem Mennyország te hülye, hanem nyaralóhely - gazdagoknak. Szóval mit keresel itt és ki vagy te?
- Ó, én csak Membergócia királya vagyok - mondja szerényen a rokkant ember.
- Na ne szédíts, te szélhámos, hisz Membergócia királya én vagyok!
- Ne mondja! Tényleg? Nahát? Isten hozta, felséges király elvtárs! Kér egy hazai zsíros deszkát igazi hazai ivóvízzel?
- Kérne a fene - gondolta magában a király, de aztán kétszínűségből, elvégre ő trónbeszédében szegénységpártinak vallotta magát, - így szólt:
- Na jó, ide vele! De aztán ugrás te rokkant, húzd el innen a csíkot, meg se állj hazáig!
Evett egy darab zsíros deszkát, s megitta a Duna folyóból nyert hazai ivóvizet, eltitkolva, hogy egész jólesett neki a sok idegen ínyencség után. Öt perc nem telt belé, az igazi membergóc király hanyattesett és meghalt.
Azonnal ott termett a mentő, a halottaskocsi és a titkosszolgálat. Faggatták a rokkant álkirály, mit művelt az igazi királlyal, de ők már tudni vélték, hogy merénylet történt.
A rokkant álkirály csak ennyit mondott csendesen:
- Én csak hazai kenyeret és hazai vizet adtam felséges királyelvtársomnak. Hát tehetek én arról, hogy a Tisza után most már a Duna vizét is folyton mérgezik?!

Azzal visszafeküdt a plázsra és sütkérezett tovább.
Mesémnek vége, aki nem hiszi, járjon utána!
*