Ködös idők
Dátum: 2008. április 01. 11:03Műfaj: VersCimkék: időkről, aktualításokban, ködös |  |
Ködös idők
Árnyékból feltörő délceg fenevad,
Dicsekedék erejével mi megmaradt.
Ködös idők árnyékába veszve
Lelked kőkút, mi le van fedve.
Varjak vannak a sas alatt,
Felkapkodták mi megmaradt.
Alattomos és számító világ ez
Soha senkit ne tegezz.
Kétfelé vált a Magor nép,
Nem történt , hasonló sem még.
Egyik igazi bólogatóvá vált,
A másik tetrekész , de megállt.
Feszült a légkör, mi nem jó,
Fejünk fölött egy tahó.
Lépjünk előre együtt egyet,
Haladásunk, megmássza a hegyet.
Haszontalan és a tetrekész,
Nincs bennünk a Böszmétől félsz.
Erős állat a hatalmas vagy fenevad,
A Magyar ettől mégy Magyar marad.
Mégis fél az egértől az elefánt,
Hiába is téphetné ki a fát.
Dübörög lépéseitől a föd,
Vonulásuk oly-oly, fennkölt
Lassan jön a reggel az alkony után,
Fölöttem száll a sasom, nézve rám.
Követi szeme mozdulataimat,
Látván az előttem lévő, nagy falat.
Röppenj a felhők fölé te fenséges,
Célod nemigen lehet kétséges.
Tél után jön jön a tavasz,
Túl sok megint a falragasz.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
