Könnyező szamuráj
Dátum: 2008. május 19. 21:35Műfaj: NovellaCimkék: könny |  |
Mikor is volt? Talán szerdán, vagy csütörtökön? Á minek strapálom magam, ez Téged úgysem villanyoz fel. Valami szaftosra vágysz, valami nyomdafestéket nem tűrőre, botrányszagú keltetőre. Csalódást okozok, vagy mégsem?! Olvasás nélkül ne mondd ki ítéletem.
Édes volt. Rég láttam már hozzá hasonlót. A haverjaival hülyült éppen, valami ócska poénon lihegve. Tökéletes fogsor- gondoltam. A két ajak között úgy csillantak meg rágásra alkalmatos eszközei, mint kés hegyén a napsugár. Magával ragadott a pillanat, szerettem volna elveszni a csillogás között, szerettem volna, ha soha nem hagyja abba, de elmúlt. Valami másról kezdtek el beszélni. Komoly arcot vágott. Milyen érdekes is az emberi arc. Mennyi minden rejlik benne, és mennyi minden alatta. Míg az egyik percben örömöt sugározz, addig a másikban bánatot. Ez az arc most komor volt, az önfeledtség halvány szikrája sem mutatkozott rajta. Arcizma szegletében feszültség nyugodott. Szebb volt mikor nevetett. Szerethetőbb volt mikor nevetett. Közelebb mentem. Tudni akartam mi a mélabú oka. De a hangfalból dübörgő Lenny Kravitzen kívül semmit nem hallottam. Továbbra is maradt a talány. Elvesztett valakit. Megölt valakit. Megöli valaki. De akkor az előbb mit vihorászott magánkívül. Nem értettem. Ekkor rám nézett. Szomorú vágású szemei voltak. Kék tekintete nem adott bepillantást a felszín alá. Hosszú, gyűrött szempillái hamar elrejtették előlem. Sajnáltam. El akartam veszni bennük. Alámerülni, majd levegő után kapkodva felszínre törni. Ezt akartam, de ő nem hagyta. Biztos van valakije, vagy másnak tartogatja a búvárkodást. Hát igen, ez az én formám. Már-már nyugtot is leltem elodázott gondolataim közepette, mikor történt valami! Elindult felém. Odaállt elém. Akkor megláttam. A jobb szeme sarkában egy barna anyajegy kacsintott rám. Könnycsepp formája volt. De csak az arc sima állapotában volt észlelhető, amint kacajra nyílt a szája eltűnt a barázdákban, mintha nem is lenne. Vizsgálódásaim közben, hogy az udvar protokolláris szokásainak is eleget tegyünk, bemutatkoztunk, csevegtünk az időjárásról, a mindenkit untató tévéműsorokról, a családról, életkorról, jövőképről. Majd megkérdeztem mi a foglalkozása. Erre azt felelte: SZAMURÁJ VAGYOK. Küzdök az értékekért, a titkokért, a megmagyarázhatatlanért. De mindig alulmaradok az értéktelenséggel, nyitottsággal, mindent megmagyarázással szemben. Ekkor értettem meg. A nevetése az értékes embernek szólt, nem a tizedrangú poénnak, a komorsága pedig az értékes emberbe vetett hitt csalódásának. Azt mondta, ha alul marad mindig kap egy új anyajegyet. Ekkor rámutatott a szeme alatt lévőre. Ez a legújabb.-mondta. Ha ez így megy tovább ellepnek a jegyek és én is csak egy jegy leszek valakin. Én nem akartam, hogy jegy legyen. Azt akartam, hogy nevessen. De mikor egy pillanatra elfordítottam tekintetem, köddé vált a képzeletem, és egy új anyajegy jelent meg kézfejem.
Csakhogy a keret meglegyen: nem erre számítottál kedvesem?! Buja vágytól fűtött sorok hiányoztak, mára többet nem is tartogatnak. Hogy be tudtál fogadni vagy sem?! Eldönti majd a holnapi józan eszem.
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Hangok (#932) | 2008. május 31. 17:38 |
Tetszett Namida?! Örülök :D | |
Válasz Namida hozzászólására (#682). |
|
2. Namida (#682) | 2008. május 25. 20:04 |
Nagyon jó. | |
| |
3. Hangok (#635) | 2008. május 23. 16:23 |
Tovább megyek kicsi szívem, rendben van már a pici fejem! :D | |
| |
4. Sz. S. Péter (#607) | 2008. május 22. 19:06 |
hát akkor menyj tovább ember :-)) | |
| |
5. Hangok (#561) | 2008. május 21. 21:38 |
Pedig a mai józan eszem, azt súgja jobb helyen lett volna még tovább bennem! | |
Válasz Rézi hozzászólására (#555). |
|
6. Rézi (#555) | 2008. május 21. 19:15 |
Egészen jó....! | |
| |
