Lélekvesztők balladája

Szerző: HalacskaDátum: 2009. november 02. 21:27

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, sors, emberi dolgok

Mély víz fölött, kint az óceánon,
fehér vásznakba fogva a szelet,
parttól távol, túl a láthatáron
kalandorok szántják a nyílt vizet.
Nyughatalan lelkű kapitányok,
kiket mágnesként vonz a végtelen,
gyors hajójuk száll az álomszárnyon,
s sziréndalt dalol a képzelet.

Hátuk mögött a part biztonsága,
hol az élet oly kiszámítható:
mindig új nap jön az éjszakára,
s kikötve állnak sorra a hajók.
Előttük új, nem ismert világok,
a Szabadság minden kalandja vár,
szörnyekkel őrzött, mesés határok,
mozgalmas élet - és egy szép halál.

És gyakran(egy túl merész kalandon)
rajtaveszthet a bátor kapitány:
ilyenkor majd megpihen a parton,
sérült hajója biztos dokkba áll.
Néznek majd rá, mint egy legendára,
mely életre kelt most a nép között -
de vágyai már új utakon járnak,
mesze távol, a horizont mögött.

Ajánlás:

Nyughatatlan lelkű kapitányok!
Sorsotok vár kint a tengeren!
Gyors hajótok száll az álomszárnyon,
s sziréndalt dalol a képzelet.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Halacska (#15606)	2009. december 07. 04:17
Akkor most járunk? :P :)
Válasz Marcipan hozzászólására (#14505).

2. Marcipan (#14505)	2009. november 09. 20:33
A jót nem nehéz észrevenni. :) Ha csupán elfogult lennék, már rég kiábrándultam volna a verseidből, de ez idáig nem történt meg. :) Köszönöm a virágot. :)


3. Halacska (#14469)	2009. november 08. 11:30
Kezdem azt gondolni, hogy elfogult vagy velem! :) Ez persze nem baj, mert úgy érzem magam tőle, mintha nem is a talajon közlekednék, de ennyire nem lehetünk egy véleményen az élet dolgait illetően. :) Nem tudok most virágot rajzolni ide, de szívem szerint küldenék Neked egy csokorral. :)
Válasz Marcipan hozzászólására (#14461).

4. Marcipan (#14461)	2009. november 08. 07:22
Nagyon szép megfogalmazás, gyönyörű vers. :).