Lent a Dunánál.

Szerző: RéziDátum: 2008. május 18. 15:10

Műfaj: VersCimkék: visz, víz, fűszál, király, sást, kacsa, poszáta, lármás, csuka, keszeget, ebédet, lejárom

Szalma szálat visz a víz,
gondom száll sem,ez nem vicc,
a parton lóbálom a lábamat,
arcom úszik a Duna habjával,
számban fűszál kandikál,
elvagyok,mint egy kis király.

Jóllakottan heverészek a fűben,
bámulom a fodros felhőket,
lágyan sást mozgat a szél,
a parti népség nem henyél,
kacsa terelgeti a kicsiket,
a nádi poszáta éppen etet.

Fordulok lustán az oldalamra,
ha,a nádon hernyó araszolgat,
útja rövidre sikeredett,
gébics begyében fejezte be,
arrébb lármáznak a vízi csirkék,
ők csak ilyen lármás népség.

Fektemben hirtelen kiegyenesedek,
csuka hajtja meg a keszegeket,
a víz alatt is nagy a nyüzsgés,
békések s ragadozók éhesek még,
komótosan a fűből felállok,
gondolván,az ebédet lejárom.

2008.05.18. Rézi.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Ma-Rika (#7397)	2009. január 20. 17:58
klasszul megirt sorok.....élvezetes volt olvasni


2. Ma-Rika (#7396)	2009. január 20. 17:57
igazi falusi hangulat tárult elém,szépek a hasonlatok.....tettszik