Levavi Oculos
Dátum: 2010. január 31. 22:04Műfaj: NovellaCimkék: alvás, bányató |  |
Képzeld el, hogy nincsen valóság. Megvan? Akkor képzeld el azt is. hogy egy furcsa és megmagyarázhatatlan álom lép a helyére! Megvan ez is? Akkor most szól a harang, ÉBRESZTŐ!!!!
Márk megérkezett, az álom valósággá vált. Egyedül állt a telihold fényének világosságában és a lábánál elterülő bányató vizét bámulta teljes áhítattal. Olyan nyugalom lepte el, amilyet még sohasem tapasztalt meg, de mindig is vágyott rá. Élvezettel szívta magába a friss levegőt és az a furcsa gondolat kerítette hatalmába, hogy milyen jó is lenne itt meghalni. Elmosolyodott és egy hangos, velőtrázó ordítással hessegette el ezt a képtelen, ide nem illő gondolatot. Meghalni? Nem! Élni,élni élni!
Az egész akkor kezdődött, amikor egy unalmas és szürke napon, munkába menet felszállt a kettes metróra. Az emberek szokás szerint magukba temetkezve, egykedvűen utaztak a szerelvényen, de a közeledő ellenőrök megjelenése kizökkentette őket csendes magányukból. Márknál persze nem volt sem jegy, sem pedig bérlet, a fásult, szakállas ellenőr kitöltötte a büntetést és egy borítékban átadta neki. Márk elrakta kabátjába és utazott tovább, valószínűleg nem először élt át ilyesmit. Egyszerűen nem foglalkozott vele, csak este amikor fáradtan és kiégetten hazaért, akkor vette elő, hogy a nap megkoronázásaként szertartásosan cafatokra tépje. Legnagyobb meglepetésére azonban a boríték nem egy büntetőcédulát tartalmazott, hanem egy kártyalapot; a Pikk Ászt! Teljesen átlagos kártyalap, Márk alaposan megvizsgálta. Kétségkívül nagy poén, úgy látszik érhetik még meglepetések az embert. Márk elrakta a pikk ászt a konyhai kredenc fiókjába, és gyors tisztálkodás után bezuhant a hatalmas franciaágy párnái közé és elaludt.
Attól a naptól kezdve heteken keresztül, minden éjszaka álmodott, méghozzá ugyanazt a hihetetlen történetet, melyre napról-napra egyre jobban emlékezett ébredés után. Nemsokára már minden kis részlet a helyére került és Márk kezdte azt hinni, hogy amit álmodik az valóság. Nyugtalanság és idegesség lett napjai velejárója, egy idő után egyre nagyobb szorongással várta az estéket, pedig az álom inkább volt kellemes, mint kellemetlen. Nevekre és címekre is emlékezett, ezért egy nap elment a könyvtárba, hogy kiderítse mi az igazság. Nem fűzött komolyabb reményeket ehhez az úthoz, de önmaga megnyugtatásához szükségesnek érezte.
Mindig ugyanúgy kezdődött: Márk belépett a központi pályaudvar patinás épületébe és a jegypénztárhoz sietett, hogy megvegye jegyét a balatonkenesei gyorsra. Azonban egyik pénztárban sem értették meg, hogy mit is akar, így Márk úgy döntött felszáll a vonatra és majd megveszi a kalauztól a jegyet. Rohant, hogy elérje a vonatot és amikor sikerrel járt, a szerelvény nyomban el is indult szédítő sebességgel. Márk lehuppant a legközelebbi ülésre és amikor kinézett az ablakon, akkor látta csak, hogy másik vonatra szállt fel. Sebaj-gondolta-majd a következő állomáson leszáll és visszatér ide. Nemsokára megérkezett. Berzence-olvasta a táblán. Nem hallott róla soha. Elindult, hogy körülnézzen:elgyalogolt a Névtelen utcán, át a várdombon egy kavicsbánya megmaradt tavához.
Leült a víz mellett és kisvártatva egy fényes valami ereszkedett alá az égből, iszonyú hangzavar közepette. Olyan hangosan, hogy Márk mindig felébredt és csak nagy nehézségek árán tudott újra visszaaludni.
Szóval Márk levette a polcról a térképet és keresni kezdett benne a "b" betűnél. Megvan! Berzence létezik! Irány egy másik térképért. Hihetetlen! Van Berzencén Névtelen nevű utca, várdomb és bányató is. Mi ez az egész? Ébresztő! Ki az álomból! Pár nap kellett Márknak, amíg megemésztette ezt az elképesztő történetet, de még hetek múltán sem tudott szabadulni a fogságából. Valami azt a gondolatot ültette el az agyában, hogy menjen el oda, az álmot tegye valósággá.
Szóval Márk megérkezett, az álom valósággá vált. Egyedül állt a telihold fényének világosságában és a lábánál elterülő bányató vizét bámulta teljes áhítattal.
Előtte hosszasan gyalogolt a Névtelen utcán, felkaptatott a várdombra és közben megszabadult minden gondtól, ami az elmúlt hetekben nyomasztotta.
Aztán egyre többen kezdtek gyülekezni itt a bányató partján, férfiak, nők, idősebbek, fiatalabbak. Néhányan kártyalapokat szorongattak kezükben, és Márk -bár nem számolta meg-, tudta, hogy pontosan ötvenegyen vannak körülötte. Békésen és csendesen álldogáltak. Kik ők? Mit keresnek itt? Ez most álom vagy valóság? Kérdések özöne árasztotta el, válaszok nélkül.
Először csak halkan, aztán egyre erősebben földöntúli zaj kezdett el ez égben dübörögni, olyan fényességgel, hogy a körülötte állok közül többen letérdeltek és lehajtották fejüket. Márk is így tett. A valóság újra álomba fordult és Márk kinyitott szeme előtt útjára indult...
A helikopterből két ember szállt ki. Egy őrnagyi rangot viselő köpcös katona és egy ballonkabátos, fásult tekintetű szakállas férfi.
- Látod a mechanikus Narancs projekt elindult és működik!- mondta utóbbi.
- Elképesztő!
- Sok év munka! A társadalom minden rétegéből vannak itt alanyok, és ha kimondjuk a varázsszót, akkor gyakorlatilag bármit megcsináltathatunk velük!
-Nagyszerű!
-Az őrnagy úr! Itt a varázsszó!
Az katona elveszi a borítékot és kinyitja. Elolvassa a cetlit.
-Levavi Oculos?
-Igen. Azt jelenti a szemeimet fel fogom emelni.
-Nagyon találó.
A helikopter felemelkedik és eltűnik az égben a bányató partján hagyva az alvó ügynökök ötvenkét fős csoportját, akik nemsokára szétszélednek és hazaindulnak aludni.
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pyrrhusz (#17864) | 2010. február 10. 19:35 |
Szinte Freud sem csinálhatta volna különbül, bár Krúdy kicsit forog a sírjában.:-)) Sajnos nagyon lefoglalt, hogy átjátszóállomás legyek a Lánchíd rádió ( az meg mi?) meg az egypercesek között.:-)) Most már valami vidámabbat is írni kellene, mert ettől a sok drámától magába fordul az ember. | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#17838). |
|
2. Nem Tom (#17838) | 2010. február 10. 08:18 |
Hálátlan vagy Pyrrhusz! Időt, pénzt, fáradságot, paripát sem sajnálva megfejtem az álmodat. Szórom rád a sok okosságot, mint bolond a lisztet, és te egy mukkot sem szólsz? Hiába peregnek gyöngyök az ajkamról, a megbecsülés az smafu. :- ))) Tamás | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#17481). |
|
3. Nem Tom (#17514) | 2010. február 03. 15:30 |
Szóval Pyrrhusz, nem nagy ügy ezt megfejteni. Valószínűleg Berzencei szilvapálinkából lakmároztál be az este, aztán jött a fujtogató ember, és az álommanó. Azt sem tudtad, hogy hol laksz ezért lett Névtelen utca ahová hazakísértek. A domb, amit megmásztál biztos hogy akkor keletkezett, amikor benned kis rókák birkóztak a boák-kal. (figyú az is lehet, hogy fekete mamba volt) Már csak a bányató rejtélye van hátra. Vélhetőleg csak egy kicsi víz (vagy valami ilyesmi) lehetett egy fa tövében. És most jön az, hogy Levavi Oculos, hogy ez eddig nem jutott az eszedbe. Már csak azt jegyezd meg, hogy minden nap egy MÁSNAP. Tamás | |
Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#17481). |
|
4. Pyrrhusz (#17481) | 2010. február 02. 14:46 |
Kösz. A dolog pikantériája az, hogy az álomrészét ténylegesen megálmodtam, aztán falfehér arccal láttam, hogy ezek a helyek tényleg léteznek. Az álom jelentéséről fogalmam sincs(ne menj vonattal. ne fogadj el kártyalapokat stb:-)). | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#17478). |
|
5. Nem Tom (#17478) | 2010. február 02. 03:55 |
Csak (csak?), gratulálni tudok. Nekem nagyon tetszik. Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek? Te minek szántad? Mintha egy marék lepkét tartottam volna a kezemben. Aztán elrepültek. Csak egy kicsit zavart, hogy Berzencén két Névtelen utca van. Megy az ötös.Tamás | |
| |
6. ultraviolet (#17454) | 2010. február 01. 16:02 |
Adok rá egy szép kövér ötöst, bár a végkifejlet kissé illúzió romboló. Végül is mindegy, a szereplők soha nem fogják megtudni, mi is volt valójában a halikopter. | |
| |
