Magamtól (fura vers)

Szerző: claraDátum: 2010. május 26. 14:05

Műfaj: VersCimkék: bölcsesség, igaz szó, mosoly, bánat

Magamtól adom a mosolyt,
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.

Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.

Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.

Magam vagyok a bölcsesség,
s magam vagyok az igaz szó.
Magam alatt leszek akkor is,
ha a világ kegyetlen és hazug.

Magam vagyok a békesség,
bennem a csend és nyugalom.
Magam vagyok az őrjítő kétség,
mikor végleg a sorsomra hagytok.

Magam vagyok, nekik, s neked,
ki már ezer év óta így szeret.
Magam vagyok öröm és bánat,
s halk sóhaj, mi marad utánam.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. clara (#19773)	2010. május 27. 14:15
Kedves Mimi! Köszönöm, hogy olvastad! üdv.
Válasz Mimi hozzászólására (#19770).

2. clara (#19772)	2010. május 27. 14:14
Kedves Kata! Köszönöm! Örülök, hogy tetszik! üdv.
Válasz Jancsó Katalin hozzászólására (#19756).