Mai mese
Dátum: 2010. december 16. 10:48Műfaj: NovellaCimkék: bánat, szerelem, harag |
Egyszer volt hol nem volt, volt egy fiú és egy lány. Boldogságban és békességben éltek, legalábbis a lány azt hitte, egészen addig, amíg meg nem halnak. Sajnos a fiú egyszer nem ment haza. A lány telefonált neki, de nem vette fel. aztán újra, és újra.
A fiú csak sokára ment haza. A lány addigra már szétaggódta az eszét, és a kétségbeesést, féltést felváltotta a harag. Na most azt mind tudjátok gyerekek, hogy a harag rossz tanácsadó. Sértődött arccal rótta a kertet, amikor a fiú megérkezett, és hiába próbálta kibékíteni, aznap este haraggal bújtak ágyba. Egymásnak hátat fordítottak, és álomtalanul, nyugtalanul várták a reggelt. A lány már megbánta, h nem bújt a fiúhoz, és nagyon szerette volna átölelni, megsimogatni. Hogy a fiú mit érzett, azt nem lehet tudni, mert a mesemondó is lány, ezért nem lát bele a fiú fejekbe. Na, ezután aztán minden elromlott közöttük. Csakazértis, azértsem, énugyanaztánnemek hangzottak el. Egy délután a fiú oda állt a lány elé és azt mondta neki, h nem érzi jól magát a kapcsolatban, és szeretné ha a lány elmenne. A lány úgy érezte vége a világnak. Összecsomagolta a ruháit, és elköltözött. Addig bírta sírás nélkül, amíg az ajtón ki nem ért. Aztán eleredtek a könnyei, záporoztak, és hullottak, és folytak bele az orrába és a szájába.A lány haza költözött, és elkezdődött a rémálom. Úgy érezte megszakad a szíve. Minden atomnyi részecskéjével vágyott a fiú után, és el sem tudta képzelni, h fogja kibírni nélküle. Nem csak az ego sérelme volt ez, hanem a teljes és végérvényes csalódás, az igazi szerelmi bánat, amit mindenki más degradál, csak az érzi át igazán, aki átéli. Éjjel nem tudott aludni, nappal karikás szemekkel apatikusan bámult maga elé. A család döbbenten vette tudomásul a szakítást, a barátok részvéttel nézték, ahogy szenved, és tisztelték őt, mert nem panaszkodott, nem beszélt róla, mert még beszélni sem tudott, annyira fájt az egész.
Lassan teltek a hónapok, a lány nagyon lassan kezdte jobban érezni magát. Gyerekek! Ne arra gondoljatok, h jól volt, csak arra, h már nem érezte úgy a következő pillanatban megtudna halni a fiú hiányától. Próbálkozni kezdett a társkereséssel is, persze senki sem érhetett az imádott lény nyomába, de nem bánta, ez legalább elvonta a figyelmét a borzalmas fájdalomról, amit még mindig a szívében hordott. Egyszer aztán találkozott egy fiúval, aki inkognitóban egy mesebeli herceg volt, csak senki sem tudott róla. Megszerették egymást, olyan észrevétlenül, ahogy a percek múlnak, és a lány attól kezdve boldog volt. majdnem maradéktalanul. Továbbra is minden nap eszébe jutott elveszett élete, amit annyira imádott, és könnyek gyűltek a szemébe, ha erre gondolt, de aztán haza ment hercegéhez, és elfeledte a bánatát.
Egyszer történt, h valami kis hülyeségen összevesztek egymással. A lány haragjában ( ugye-ugye, h a harag rossz tanácsadó???) elment az egyik barátjához aludni, és reggel amikor felébredt, az első gondolata az volt, írnia kell egy sms-t volt szerelmének. Csendben felkelt, h ne ébressze fel a még alvó barátot, és kiment a konyhába. megírta az sms-t, ami így szólt:
Ha van kedved és időd a hétvégén összejönni egy kicsit és beszélgetni, hívj fel. Puszi. Er
......aztán elküldte. A szíve a torkában dobogott, de hamar megnyugodott. Te kedves olvasó nem tudod mennyire furcsa dolog volt ez, mivel a múltban a volt szerelmes már kétszer is megpróbált közeledni a lányhoz, de az büszkén elutasította mindannyiszor. A fiú szájából többször elhangzott, h nem múlt el a szeretete, de gyereket akar, amit a lány nem tud neki megadni.
Tudjátok, ezért nagyon furcsa sms volt ez.
A barát is felébredt nemsokára, és éppen kávéztak a konyhában, amikor megszólalt a telefon. A lány megnézte ki az, és majdnem kiesett a telefon a kezéből. Ő volt az, a régi szerelme, és csak annyit mondott, 1 órára érte megy. A lány boldogan beleegyezett, és készülődni kezdett.
A fiú pontban 1 órakor a kapu előtt várta. A lány csinosan, ragyogó arccal ült mellé a kocsiba. A beszélgetés elég érdekesen kezdődött, eleinte nem mertek egymás szemébe nézni, zavartan köhécseltek, és tördelték a kezüket.
Elhatározták, h moziba mennek, és így is tettek. A mozi feledhető volt, de a fiú egyszer amikor egy nevetséges, vidám rész volt, magától értetődően a lányhoz hajolt, és lágyan megpuszilta a szája sarkát.
Amikor a filmnek vége lett, a lány hirtelen megkérdezte, mikor nézheti meg a fiú házát. Tudjátok gyerekek azért szerette volna megnézni, mert a fiú fél évig építkezett, és sok minden változott, amióta a lány eljött. Persze, h nem a házra volt kíváncsi, és persze, h mindketten tudták ezt, de a lány tudni akarta, a fiú mit válaszol erre. Ő pedig azt mondta, akár most is. Ebben is maradtak, tehát a ház felé vették az irányt. Amikor odaértek, a fiú mindent megmutatott, nagyon kedves, figyelmes és zavart volt. Aztán a gép elé ültek és zenét hallgattak. Elfogyott egy üveg bor is, így aztán egyre jobb kedvük kerekedett. A lány nem is számított arra ami történt ezután. A fiú egyszercsak felemelte a székről és az ölébe ültette. Ezzel szinte azonos időben elkezdte csókolgatni a száját, nyakát, mellét. Ölelte csókolta ahol érte. A lány nagyon haragudott magára, a gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, de az elfogyasztott bor miatt mind elenyészett, mielőtt tetté alakulhatott volna. Erőtlenül tűrte az ostromot, és egyszercsak átkarolta a fiú nyakát és visszacsókolt. Nem tudott tovább harcolni a szerelem érzése ellen. Egymást simogatva, becézve mentek fel a hálószobába. Amikor a szexre került a sor, a fiú bizony csődöt mondott. Igaz kis pihenés után be tudta fejezni, és ezután mély álomba merültek. A lány nyugtalanul aludt, pedig a fiú mint régen a combja alá tette a kezét, és úgy aludt el, mintha semmi sem történt volna.
Másnap reggel a fiú ott folytatta, ahol abbahagyta. Tudjátok itt arra gondolok, h úgy viselkedett, mintha nem telt volna el az a fél év. megkérte a lányt, h bújjon hozzá kiskanál nagykanál alakzatba, és simogatta, puszilgatta folyamatosan. Aztán kávét hozott és pizzát rendelt. Amikor a lány azt mondta h most már mennie kell, rögtön megkérdezte, miért, és kérte, h maradjon. Kártyáztak is, és minden olyan volt mint régen. Azazhogy majdnem minden. A lány agyában ezer dolog motoszkált, tudatosan figyelte magát, hogyan reagál az eseményekre, és úgy érezte, mintha egy színdarabban játszana.
Úgy érezte hamis az egész. Már sosem tudja feledni ami történt, a sok szenvedést, másrészt meg nagyon nagy boldogság volt a fiúval újra együtt lenni. Aztán később mégis elment, pedig a fiú megkérdezte, mi dolga van. A lány úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. A kocsiban végig beszélgettek, és mielőtt a lány kiszállt, a fiú hozzá hajolt és csókolni kezdte újra. A lány visszacsókolta.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.