Meg fagyott szív! ( második rész)
Dátum: 2008. december 05. 12:45Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, fájdalom |  |
Egy igaz szerelemről szól, Ami gyerek korban, köttetett. Majd ki teljesedik. Minden szép és jó. Míg egy tragédia, szét nem válassza őket. Szerelmük, halhatatlanná válik. Az egyikük életében , minden meg változik. Csak szerelmük örök.
Anna és Kornél, sikeresek volta a munkájukban. Olykor adódtak nehézségek,de akaratuk erős és kitartó volt. Semmit sem adtak fel. Mind ketten azt gondolták. Pár év munka után, családot alapítanak. Anna, nagyon várta ezt az időt, de türelmes volt. Tudta,ha mindent megakar adni, gyermekének. Előtte biztos karriert kell,befutnia. Nem váratott magára sokat,ez az idő! Sikeres jogász lett. Kornélt, előléptették,igazgató helyettessé. Az iskolában ahol tanított, közben szenvedélyének is élhetett. Szikla mászást tanított, gyerekeknek. Úgy gondolták eljött az idő, hogy Anna, teherbe essen.Nem kellet sokat várniuk! Egy közös vacsora alkalmával. El újságolták a hírt, a szülőknek. Hatalmas öröm volt ez mindenki számára!Pár hónap múlva. Kornélnak, lehetősége adódott. Rész venni egy hegymászó, túrán. Azt gondolta,élete második, legnagyobb szerelmének, csúcsa az lenne,ha megmászhatná, a 8850m, magas ,Mount Everestet.
Anna ez alkalommal,nemvolt elragadtatva, az örömtől. Közölte, férjével, úgy gondolja,ez nagyon veszélye. Tudja mit veszíthet,férje,ha lebeszéli róla. Mégis megpróbálta. Hisz pár hónap múlva, megszületik, a baba. Egy ilyen expedíció is, eltarthat, ennyi ideig. Hosszasan beszélgettek erről. Végül, Anna beleegyezett. Szerelme nagyobb volt, férje iránt,és tudta, talán sosem adódik, még egy ilyen alkalom. Egy hét múlva, Kornél elbúcsúzott, szerelmétől és születendő gyermekétől. Meghagyva neki,addig ha lehet, bírja ki és ne szülessen meg ,míg haza nem jön!Annának, rossz előérzetei voltak és aggódót, férjéért, aki már egy hónapja távol volt. Minden nap beszéltek ugyan,de nem tudott meg nyugodni. Nehéz idő volt ez számára. Még ennyi időt, nem volt távol szerelmétől.Minden nap, nézte a híradót, böngészett, az interneten. Mindig, figyelemmel, követett, minden hír forrást. Annánál, az aggodalmak, és a stressz miatt. Korábban indult meg a szülés. Valójában már két napja nem hallott, férjéről.A hegymászó expedíció, egy kis időre elakadt, Kornél is aggódott, hisz nem tudott semmit, feleségéről és a babáról. A táborban, ami, kb-3100m , magasan volt. Szörnyű hóvihar támadt, már két napja nem jutottak előre, és minden össze köttetés megszűnt,a külvilággal. Soha ennyire nem aggódott, Annáért, érezte valami nincs rendben! A tábor vezető, rossz hírt, kapott. Vissza kellet fordulniuk, hogy túléljék a vihart, ami még előre láthatóan, legalább egy hétig tombolni fog.Viszont ezen az úton, amin jöttek nem tudtak vissza menni, itt sokkal erősebb volt a vihar. Feljebb kellet menniük,hogy a hegy, egy biztonságosabb részén. A legközelebbi táborig le tudjanak menni. Tudták ez veszélyes vállalkozás,de nem volt más választásuk. El indultak! Keveset láttak, sűrűn kavarta, a szél, a havat. Kornél szorosan az egyik társa mögött, haladt. Egy szakadék mellett haladtak el. Amikor, az megcsúszott! Lábaival, hátra felé, kirúgta, Kornél lábait, aki a szakadékba zuhant. Magával rántva a társát. Kornél 400m zuhant, társával. Nem élték túl!Anna eközben a szülőszobán vajúdott, pár perc múlva. Meg született, a kislányuk. Mivel mindenki ott volt és a baba, születését várták. Nem volt alkalmuk, híreket hallgatni, így nem tudtak a tragédiáról. Anna és a baba, alig két óra múlva,át kerültek egy másik szobába. Mindenki a babát csodálta. Eközben műszak váltás volt a nővérek között.
Az egyik nővér, halott a balesetről. Kedves és aranyos volt, miközben a babát épp, Anna karjába tette. Ezt mondta.Látod-látod, miközben te megszülettél, két hegymászó,eltűnt a nagy hó viharban, fent a hegyen. Majd a fejét ingatva, Annára nézett, és azt mondta. Lehet,hogy nem élik túl, szegények. Annában csak megerősödött,az eddigi, rossz érzés, és faggatni kezdte, a nővért. Aki készségesen, válaszolt is. Nem tudta,hogy Anna férje, ahogy Anna sem, az egyik aki,valójában nem tűnttel, hanem életét vesztette egy szakadékban. Azonnal szüleihez, fordult. Meg kérte Őket, hívják fel,a balesetet túlélőket,és haladéktalanul tudjanak meg mindent.
Anna édesapja, telefonált! Édesanyja vele maradt, próbálta meg nyugtatni lányát. Kis idő múlva, apja nyitott be az ajtón. Sosem látott fájdalom, ült ki az arcára. Némán nézte csak, lányát, majd zokogni kezdett. Anna mindent értett, kislányára nézett. Majd, ezt mondta. Kornélia, ez lesz a neved! Majd mérhetetlen fájdalmában, és dühében. Azt mondta, bár csak erőszakosabb lettem volna! Talán még mindig élne,és itt lenne velem! Nem tudta elképzelni életét, szerelme nélkül. Anna próbált erős maradni, hisz gondolnia kellet, a lányára. Úgy érezte, szíve kettészakadt, bárhová nézett,csak az űrt lattá,szerelme helyén. Nem gondolta, hogy szerelmét így veszítheti el. Vigasztalta, bár kevésbé, az a tudat, hogy szerelmük örök. Bántotta, hogy kislánya életéből, hiányzik majd, egy igazán nagyszerű ember! Három év telt el , Kornél halála óta, kis lányával Anna. Minden nap elmentek, és friss virágot vittek a sírra. Az arra járok,ezt olvashatták a síron.
Igaz szerető, hűséges férj, kitartó,és bátor! A legnagyszerűbb ember,akit örökké fogok szeretni. Anna.
Tudta,hogy tovább kell élnie, az életét. Bár hosszú évek teltek el,mikor Anna képes volt, új kapcsolatra. De az egyetlent az igazit! Sosem szűnt meg szeretni, és feledni. Nem volt férfi, ki elfoglalhatta volna, a helyét. Sosem ment, újra férjhez!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Veronai (#6311) | 2008. december 08. 22:49 |
Több folytatás is lehetséges, de mint az életben is, csak egy valósulhat meg, miuán döntöttünk. Kornélia Kornél reinkarnációja és megfogja hódítani a csúcsot, hol apja odaveszett. Nekem ez a döntésem lenne! (Persze ebben ott van, hogy Anna, miként áll ehhez, mely bonyolíthatja, vagy segítheti a végkifejletett. Ez meg a Te döntésed lesz!) Hajrá! Írd meg! Üdv! Veronai | |
| |
2. Marie Cruz (#6263) | 2008. december 07. 08:02 |
Köszönöm Veronai.És ha már itt tartunk. Szerinted milyen lenne a folytatás. Még van hozzá, fűzni valóm. | |
Válasz Veronai hozzászólására (#6254). |
|
3. Veronai (#6254) | 2008. december 06. 21:37 |
Nem tudok mit mondani! Úgy van leírva, ahogy Anna látta. Átérezte. Az elsőlátásra, csak így lehet. Valakit elveszíteni... csak így érezhetett. Remélem, hogy Kornélia szépen cseperedik. Üdvözlettel: Veronai | |
| |
