Megrettent ló.
Dátum: 2008. május 18. 11:00Műfaj: VersCimkék: fellegek, úsznak, fehér, mén, félelem, iszonyat, horpasza, csatakos, keresi, ménesét |  |
Az égen kavargó fekete fellegek úsznak,
mögöttük neon fényű villám cikáz,
döreje mélyen behatol a húsba,
színe bevilágítja messze a látóhatárt.
Gigászi kisülések fénye ragyog az éjben,
minden élő rettegve a vackán lapul,
ám egy fehér mén,vágtat a fénnyel,
szemében páni félelem szikrája gyúl.
Mint ezüst nyíl,vakító villám hasít az égen,
a ló megtorpan s remegő hátsó lábára áll,
az iszonyat szikrái lobbannak véreres szemében,
nyerítése sikolyként a kietlen pusztába száll.
Lábával a semmit kapálja,horpasza habtól csatakos,
sörénye tajtékként úszik a kékes fekete égen,
dobbant hátsó lábával a kemény agyagon.
Rózsaszín órlika tágul,fehér fogával vicsorít,
gyönyörű fejét kétségbe esve vadul dobálja,
az Isten nyila láthatóan egyre inkább közelít.
De az elemek harca végre lassan elcsitul,
s egyre messzebb csapkodnak a menykövek,
a fenséges arabs mén szemében élt gyúl,
nekilódul keresni a ménest és a nyughelyet.
2008.03.14. Rézi.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
