Mese az akaraterőről
Dátum: 2008. június 17. 00:05Műfaj: NovellaCimkék: groteszk, felnőttmese |  |
Fiaink elmentek a háborúba. Lőttek jobbról, lőttek balról, sokan meghaltak mindkét oldalon. A mi fiaink közül egyiknek ellőtték a sapkáját. - Oda se neki, utánam, előre! - mondta - és rohant tovább irtani az ellenséget. Másiknak egy golyó súrolta a fülét. - Jaj, mi volt ez?
Fiaink elmentek a háborúba. Lőttek jobbról, lőttek balról, sokan meghaltak mindkét oldalon.
A mi fiaink közül egyiknek ellőtték a sapkáját.
- Oda se neki, utánam, előre! - mondta - és rohant tovább irtani az ellenséget. Másiknak egy golyó súrolta a fülét.
- Jaj, mi volt ez? - kérdezte meglepetten, majd futott tovább irtani az ellenséget, miközben ordította:
- Előre fiúk, mi erősek vagyunk és bátrak!
A harmadik katonának a bal karjába fúródott egy ellenséges golyó.
- Jajjj, úristen, megsebesültem, segítség!
- Ordított a fájdalomtól, erősen vérzett, de jobb kézzel ügyesen elszorította a bal karját, és futott tovább.
A negyediknek ellőtték a térdét, fölbukott és jajveszékelt a fájdalomtól. Az ötödik agysérülést szenvedett, sem beszélni, sem jajgatni nem tudott, de még élt. A hatodik haslövést kapott, a hetedik taposóaknára lépett és fél fele felrobbant.
Végetért a háború. Összeszámlálták a halottakat. Az első három katona hazatért.
- Na és mi van a többiekkel, akik csak megsebesültek? - faggatta őket aggódva mindenki.
- Én nem tudom, mert hátra se néztem, csak harcoltam, mindig előbbre, előbbre, ütöttem-vágtam az ellenséget! –felelte az első katona.
- Én sem tudom, mondta a második katona, mert amikor meghorzsolta fülemet egy golyó, bátran harcoltam tovább, a fülemet meg bekötözték a szanitécek.
- No, én tudom, - szólt a harmadik katona. - nekem belelőttek a balkaromba, majd becsináltam a fájdalomtól, de volt bennem akaraterő, így hát megráztam magam, keresztülbucskáztam a fejemen, és futottam tovább. Egyszer hátranéztem, láttam, hogy néhány balflanc fölbukik és nem jön utánam, de hát úgy kell nekik, nem volt akaraterejük, pedig csupán ezen múlott az életük!
*
Ha mesémben bármi hasonlítana a valósághoz, az NEM merő véletlen csupán!
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Veronai (#1396) | 2008. június 19. 22:50 |
Erre voltam "kiváncsi". Kedves Magdi! Semmi sincs ok nélkül! De tudni kell "másoknak" is, hogy "mit?", "miért?". Így már én is sok mindent értek. A lényeg, hogy tudjuk: Ki, miért ír. Köszönöm válaszod. Veronai | |
| |
2. Horváth Magdi (#1339) | 2008. június 17. 23:49 |
Kedves Veronai!:) Írásom nem a világháborúról szól, hanem az akaraterőről. Azért született, mert többen mondogatják, hogy minden csakis az akaratunkon múlik. Nos, ezzel nem értek egyet,.és cssak példáélóztam a háborús esetekkel, hátha megérttetem, hogy nem minden múlik a puszta akaraterőn! Pl. Szeretnék találkozni apámmal, és átölelni őt. Akarom? Igen, nagyon! Megtehetem? Nem, mert tavaly meghalt!:( Folytassam? Üdv.: magdi | |
Válasz Veronai hozzászólására (#1335). |
|
3. Veronai (#1335) | 2008. június 17. 22:49 |
..ha a Don-kanyarról akarsz tudni, akkor én nem "mesélek". Tény! A nagyapám a szakaszát úgy menekítette ki, hogy személyesen tuszkolta őket ki a frontvonalból. Az akaraterő nem az, hogy másokon nem segítünk! Az akaraterő az, hogy elösször magunkon segítünk, hogy utána másokon is tudjunk segíteni. Ez a különbség szerintem! Nem tetszik. Sajnálom! | |
| |
