vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

MINDENKI ELFÁRAD EGYSZER

Műfaj: VersCimkék: bánat, vég

Vánszorgó élete hazafelé haladt,
megjárt már számtalan, éles hajtűkanyart,
elfáradt, meg-megállt, újra indult tovább,
ezer gond fejére tűzött ősz koronát.

Válla roskadozott élet súlya alatt,
tudta, hogy feladni most bizony nem szabad,
lába remegett, de ment tovább az úton,
a múltat kergette, szíve sajgott fájón.

Mindenki itt hagyta, elköltözött messze.
Ő, miért is maradt, soha nem értette,
ment volna már rég, de nem volt elég bátor,
ekkor kivett egy kést a ládafiából.

Húsába hasított, merev lett a szeme,
nem figyelt semerre, elernyedt a teste,
falnak dőlve várta mit kívánt magának,
átengedte lelkét a rideg halálnak.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Györgyi   (#20592)

2010. július 03. 12:11

Kedves Bóbita lehet, hogy igazad van. Köszönöm látogatásodat. :-)

Válasz bobita hozzászólására (#20587).

 


2. bobita   (#20587)

2010. július 03. 00:51

jobb lett volna azzal a késsel vigyázni !