Mi vagyok neked?
Dátum: 2008. november 26. 22:42Műfaj: VersCimkék: a tmt alkotasok |  |
Emlék vagyok csupán, vagy elfogadsz valóságnak?
Eldobott kacat , mit megleltél a pince homályában...
Úgy gondoltad , már régen elvitt máshová valaki ,
Divatjamult , használt , - porlepte a várakozásban .
Ki voltam neked ? - Magad sem tudtad és nem tudod.,
Segítlek eligazodni ebben az örök ,megválaszolatlan talányban ,
Rávezetlek , mert meg kell értsed egyszer s mindenkorra ,
Értelmetlenül tettél fel a pince sötét , elfelejtett polcára .
Én voltam az igazi rád váró asszony ,ki őrülten szeretett...
Nem mutatva fájdalmát ,összeszorított fogakkal szenvedett .
Egy mosollyal az arcán, mert senki sem láthatott a szívbe ,
Nem akarván megmutatni ,kétségbeesésében elmenekülve .
Rohanva át az egész becstelen őrült nagy világon...
Meg nem állva ,vissza sem nézve , nehogy kitaláljon,
Valaki bármit is...abból a görcsös fájdalomból ,
Amely évekig marta , ette a szívem, vártam a halálom .
Ki voltam én? Egy anya ,ki örökké aggódik gyermekéért .
Én voltam a bűnös , ki neked és érted vétkezett .
Visszaeső , javíthatatlan fékevesztett " narkós, "
Aki a karodban töltött percekért mindent kockára tett .
Nem tudtam lemondani ,nem abbahagyni -e szenvedélyt ,
Eladtam mindenem ,eldobtam családom hogy élvezzelek .
Reszketve , mint akinek nem jutott ma az adagból ,
Úgy vártam minden nap, minden éjjel a jöttödet...
Mi voltam én? Egy koldus, ki könyörög a betevő falatért .
Alakoskodik , hazudik , aki talán még ölni is képes...
Azért , hogy az agyamban tervezett és épített lég - várat ,
Nehogy bárki is valahogyan lerombolja ,- Édes...
Édesem!! Ugyan , tudod ki voltam neked?
Gondoltál- e rám , amíg az ámokfutásomban ,
Örökre sebzett szívemmel és lelkemmel ,
Öngyilkosságokon , halálon gondolkoztam ?
Én voltam neked egy rád tekerödző futó virág .
Illatosan ,színesen ,tekinteted magamra vonva .
Gyökereimtől türelmetlenül téptél le magadról .
Hervadó szépségemmel a szemétbe beledobva .
Tudod -e ki volt az, aki melletted feküdt az ágyban?
Apáca ,ki neked tartogatta örzött erényeit...
Vagy éhesem rád ugorva , marcangolva tépve,
Egy gyakorlott utcalány , ki mindenre megtanít...
Most ,hogy megleltél és emlékezve,nosztalgiázva ,
Lefújod rólam a rám nehezedő réteges port ,
A piszok alatt talán megtalálod az értéket...értékeim...
Vagy még most sem érted meg , mire az élet tanított ?
Egy kifestet ripacs a szinjáték kellős közepén...
Apáca , kurva , anya , vagy hűséges, okos kis feleség...
Én vagyok neked az IGÉRET ,a jövő és reménység ,
A kulisszák mögé bújva , előbukkanó lehetőség...
Most rajtad a sor Édesem ,hogy rájöjj végülis ,TE KI VAGY?
Mit jelentek neked, képes vagy álmodni , látni mit megélsz ?
Mennyire könnyen , kényelmesen ,és lemondva könyveled el ,
Neked már az életed nem tart változást, nem is remélsz....
Kérlek ,ne tegyél vissza a polcra...a por alatt neked örzöm értékemet ,
Olyan jó lenne ismét a karodban...megint csak neked és csak veled...
Tied lenni, bízni benned, tervezni, küzdeni ..
Neked lenni minden mi voltam és minden mi leszek,
Megtenni együtt és egymásnak amit csak MI KETTEN TEHETÜNK MEG.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
