Monológ

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2011. április 05. 10:29

Gyerekként is más voltam,

nem érdekeltek tilalmak,

szokások, normák...

Éltem a magam szabad világát.

Ha valaki elém állt a szóval

"Nem szabad!", "Tilos!"

Értetlenül néztem, el sose hittem.

Fejet soha nem hajtottam senkinek.

Sokáig Istennel is párbeszédben éltem.

Én beszéltem, s elviseltem, amit rám mért

...konokul.

Ma már tudom, igazsága volt.

Annyi mégis megmaradt benem,

hogy lássam a tiszta vizet a pohárban.

Becsüljem az embert, aki más tud lenni,

mint megannyi száz...

Ki ilyen, szívből szeretem!

Akkor újra elém perdült a tiltás.

Ma már tudom, hiába,

gyűlölettel tekintek minden tilalom-fára.

Eszem tudja meg kell bocsátani

az Életnek, pedig mindent elvett.

Lehet, halálom óráján

majd meghajtom fejem.

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Sonkoly Éva (#23419)	2011. április 06. 17:10
Köszönöm figyelmed, értő szavaidat! Üdvözlettel, Éva
Válasz Veronai hozzászólására (#23411).

2. Veronai (#23411)	2011. április 06. 00:32
Végre újra egy igaz szó. Végre visszatérnek azok a gondolatok, melyek mindig is szívből fakadtak. Légy önmagad. Az üzenet tiszta. Ki érti. Üdv! Vereonai