vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Nyáron

Szerző: Sonkoly ÉvaDátum: 2008. július 10. 15:32 Műfaj: VersCimkék: tengerparton, fövenyen, végtelen

Meg nem értett,üres lélekkel

messze utaztam.

A tengerparton,ahol

régen a béke várt

eloszlott minden

bánatom.

Hittem, hogy egyedül

nem lehet élni,csak félni.

Aztán a parti fövenyen ülve,

messze a szemhatár felett

magányos sirály csőrébe

tettem minden rossz gondolatom.

A hullámok egyre közelebb

simogatták napsütötte bőrömet.

A szél a hatalmas víztükör felől

karcolta arcomat,nyomot hagyva azon.

A békés magány nyomát.

Egyedül van,hullám felett

a sirály, a Nap a szél,

és soha nem fél.

Magányos a kék messzeség,

mégis békés, nyugodt,

mint a lelkem,ha a hullámokat

hallgatom.

Olyan végtelen minden,

s én oly parány a mindenségben...

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.