vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Pár gondolat József Attilához

Műfaj: VersCimkék: megemlékezés, érzelem

 Mit megértek szavaidból

az maga az Élet.

Nem kérdem mit tettél,

azt sem,hogy mi végett

s bár átkoztad lázban anyádat vadul

tudom,szíved szenvedett cudarul:

hűtlen szerelmeid miatt

magadat sirattad

elhunyt anyád miatt magad

gyermeknek akartad

-ezt mind értem!-

de,ha hallanád szavam

most válaszolnék:van,mi nekem is fáj.

 

 Mindenkit tipor az Élet

vagy így,vagy úgy.

Nem tudom értem majd

szól-e sirató ének

húznak-e reám majd földet

ha meghalok

-már megint butaságokat gondolok-

de gólyalábon szalad velem az Élet

s itt mindnyájan Hét toronyba

vagyunk zárva

egymásnak őrülten kiabálva

követeljük a levegőt

s mint álmos gyeremeket az anyja

könnyű mesékkel elringatva

csak átéljük az Időt.

Mit írtál-olvasom.

Lényed megriadt vadként ott ül a sorokon

s bánatod bánatom.

  Ha élnél,tán figyelnél szavamra

s értenél József Attila.

Míg próbálok szólni,faragni rímeket

egyre hangosabban hallom dobogni

zokogó szívedet.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.