Pezsgő
Dátum: 2008. április 24. 21:35Műfaj: NovellaCimkék: életkép |  |
„Ding-ding-ding-ding!” A templomharang kedvesen figyelmeztet, hogy ideje felkelni, hisz épp a reggel nyolcat üti. – No de szombaton? - kérdem én. Igen, bizony feleli a harang, és rendületlenül kondul tovább.
Szűrődik már be halkan a piaci zsivaj is; „Friss a paradicsom!”, „Lángost tessenek!”, s a friss hurka, kolbász illata gyűrűzik be a redőny kicsiny résein keresztül. Vár a reggel, vár rám a nap, s az illatos, ropogós házipogácsa is Ica néninél, a piac legdélibb csücskén. Nosza, ne várakoztassuk tovább, kászálódjunk ki a puha ágy melegéből. Ahogy leteszem a lábam, a parketta melegét érzem, majd talpam a pamutszőnyegbe süpped lassan. Felhúzom a redőnyt, s látom, a zöldségesfiú már felfelé tekint, én álmos tekintettel, mosolyogva kívánok neki jó reggelt, s ő már integet is, korholva, hogy milyen sokáig ágy foglya voltam. Felelek neki, hogy hisz szombat van, erre ő válaszol, hogy hisz épp azért! Elnevetjük magunkat, majd ez után az erkély nélküli erkélyjelent után szélesre tárom az ablakot, s míg Rómeó épp friss salátát ajánl egy idős néninek, addig Júliaként a konyha felé veszem az utam.
Régi, kotyogós kávéfőző, mi a tűzhelyen vár rám, de a vele lefőzött, friss kávé zamata, s illata utánozhatatlan, így hát nem a kamrában jutott neki hely.
Érzem, ahogy egy puha anyag a lábamat simítja; no jó reggelt Szőrmók, te tarkabarka rosszcsont, ki tegnap még a virágaimat borogattad, s győztem porszívózni utánad. Mi a terv mára te suhanc? Válaszként jókedvűen egy elnyújtott nyávogással jelzi, itt a reggeli ideje. Felugrik a konyhapultra; „Sipirc le te kölök!” Ám ezért cserébe mit kapok? Még közelebb csámpázik szőrös kis tappancsain. Odahajolva hozzá megrovón a szemébe nézek, mire puha orrocskáját játékosan az enyémhez nyomja.
Hát igen, jó reggelt a kendnek, de mostmár mars le a pultról! Rámnéz, majd illedelmesen leugrik.
Jajaj, már megint elszalad a reggel nélkülem, s Ica néni nem lát ma sem!
Sietve felkapom a ruhámat, pénz, kulcsok, telefon...no nem, ez utóbbi most pihenhet nyugodtan itthon.
Szőrcsomó szökne, de nem hagyom, az ajtót jóformán az barna kis orrára zárom.
Kilépve a kapun, elémtárul a világ. Rómeó az utca túlfeléről integet, nem hagyhatom viszonzás nélkül, majd ezután megsürgetve lépteim kedvenc nénim keresem.
Bizony ott van, mint mindig, kis asztala zöld terítővel borítva, rajta a frissen sütött pékáruval, amelyeket ő maga készít otthon. Még meleg, hisz Ica néni a közelben lakik.
– Hogy tetszik lenni így ma reggel?– kérdem, s nevetve megnyugtat, őfeléjük minden rendben. Kedves ura békében otthon pihen, ő maga pedig majd kicsattan, hisz gyönyörű tavaszi reggel van! A feddés persze nem marad el, miért nem jöttem előbb, akkor meleg volna a házipogácsa. Felelem, hogy hisz így is remek az illata.
Hozzáteszem még:
– Hisz szombat van! –ám úgy tűnik hasztalan, s a néni tekintete továbbra is huncutsággal csintalan.
Elbúcsúzom lassan, még végigjárom a piacot, s magambaszívom a nyüzsgés hangulatát. Teszek egy kis kerülőt a Városháza felé, a parkon át, a Nap melengeti a virágok végeláthatatlan hadát. Végül meglátogatom a kerület legfinomabb cukrászdáját, s egy fagylalttal a kezemben úgy érzem; enyém a világ.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
