Plágium az élet
Dátum: 2008. március 30. 22:19Műfaj: VersCimkék: ráébredés, csalódás, szerelem, plágium, sámson |  |
Nyárból télbe vált az emlékezet,
magadban az elzárt emlékeket
hűen őrzöd, hisz lényed kérte,
Nélküle élnie sem kéne,
de ekkor jön a felismerés
magányodban kaparva és
keresve a biztos pontot,
mely semmiképpen se lopott gondot
plántál a lelkedbe mélyen,
hogy eddig nem hiába éltél a régben,
s minden, mi téged alkotott,
mit kényére - kedvére mondhatott
minden szót, mit szomjazva ittál,
s kit fájó éjszakákon át hívtál,
mert egy néma perce elég volt a mára
s neked az önfeledt folytatásra…
de
akkor még nem hitted mennyire fájna
ha felfognád végre, hogy plágium az élet,
csak ezt kaptad, de nem ezt kérted.
Hirtelen vesztette erejét, mint Sámson,
az ő bűne sem múlott máson,
minthogy lehanyatlott a szerelmes ágyon,
s Juditot szerette túl a halálon.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
