Séta a múltban

Szerző: pillangoDátum: 2009. december 19. 21:16

Műfaj: VersCimkék: vonat, társ, múlt, barátság

Emlékszik lelkem, nem feledi el,
Életének viharvert éveit,
Vonaton utazott, keveset gyalogolt,
Átlépte a Gondnak útvesztőit.

A vonat csak repülve zakatolt,
Észre se vettem, hamar elindult.
Nem néztem hova megy, hol áll meg,
De a tiszta ég lassan elborult.

Néztem az utasok gyors tömegét,
Mindenkit ismertem, tudtam honnan jött,
Sokan barátok, sokan ellenségek,
Kiknek helyet, utat: vonatom adott.

Felszálltak hozzám, velem utaztak,
S mikor úgy hozta a sors leszálltak,
De ki az, ki ha fáradtan leül
Örökkön-örökké velem marad?

Ki az, kinek nem sietős dolga,
Kivel megoszthatom életem: magam,
Aki meghallgat, aki vígasztal,
S eltemet mikor véget ér utam.

Remélem, hogy mindenki akivel
Boldogan együtt utazhattam,
Szép emlékként hagy meg a szívében,
És sohasem feledi el múltam.

(…)
A vonat lassan továbbhalad,
Ki tudja hova, milyen vidékre tart,
Jönnek újak, ismerős arcok, kiknek
Szerető ölelése mindig előre hajt.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. pillango (#16464)	2009. december 30. 22:22
köszi :) szeretem ezt a számot :)
Válasz Nem Tom hozzászólására (#16223).

2. Nem Tom (#16223)	2009. december 23. 22:07
Szia, Pillangó! Déja vu. Lásd http://www.youtube.com/watch?v=oK5IUVMMy3Y