Sorsuk által kötetett! 1.fejezet
Dátum: 2009. október 21. 12:26Műfaj: NovellaCimkék: emlékek, szabadság, félelem, fájdalom, szerelem, túlélés, háború, barátság |  |
A történetben a II. világháborúban megtörtént eseményeket vettem alapul. A nevek részben valósak részben kitaláltak. A szereplők valós életét a megpróbáltatások tükrözik. A bujdokolás a munkatáborok. És az emberek által elkövetett erőszakos cselekvések valósak. A többi általam kitalált esemény.
ELSŐ FEJEZET
A történet két családról szól. Pontosabban lányaikról, akiknek barátságuk egy életre szól. A sors által köttetett.
A Rafael, család. Név szerint. Rafael Jenő 30 éves bér munkás, Sztojka Margit 27 éves takarítónő, és Rafael Anna 9 éves, segédtakarító nő.
Valamint,Ehrenhal Simon,41 éves ügyvéd, felesége Feld Frida, zene tanár 39 éves, és lányuk Ehrenhal Berta 9 éves tanuló.
1937. április 28-a szerda. Nagykőrös, Magyarország.
Rafaelék még, a gazdasági válság idején, 1933- márciusában kezdtek, dolgozni. A jó módú, zsidó családnál. már négy éve voltak alkalmazásban, Ehrenhaléknál. Lányaik Anna és Berta szinte testvérként nőttek fel. Jenő a ház körüli munkákat végezte. Rendben tartotta a kertet gondozta a növényeket. Olykor Simon úr kérésére, leveleket vitt a postára. Illetve ha sürgős volt személyesen vitte ki a városon belül. Margit a házon belüli munkákat végezte. Takarított, mosott, főzött a családra. Reggelente mielőtt munkába állt volna. Mindig friss pékárut vett a közeli zsidó pékségben, friss zöldséget és gyümölcsöt a pékség melletti zöldségestől. Húst is csak olyan hentesnél vásárolt. Ahol zsidók voltak a tulajdonosok. Lányuk Anna a reggeli vásárlásnál később a mosogatásnál segített anyjának. Az edények elrakásában illetve, minden alkalommal ő terítette meg, az asztalt.
Margit ma is friss reggelit készített, a családnak. Az Ehrenhal családnak furcsa szokásaik voltak. Nem volt, könnyű dolga Margitnak, az első időkben. Zsidó családról lévén szó. Margitnak meg kellet tanulnia a zsidó ünnepi ételek elkészítését. Frida asszony nagy segítség volt számára. Meg tanította Margitnak, milyen edényeket,eszközöket használjon a különféle ételekhez. Eleinte listát készített. De az évek során megtanulta alkalmazni a szokásokat. Margit már jól tudta, hogy szinte minden ételhez. Külön edényt, eszközöket használjon. Amikor, Ehrenhalék sábbát-ra ( Sábesz) készültek, nem volt szabad már péntek estétől dolgozni, főzni és tűzet gyújtani. Ezért Margit már pénteken elkészítette, az ünnepi ételt és kalácsot. Amit már csütörtökön be kovászolt , pénteken délelőtt bedagasztott és megsütött. Péntek estére töltött halat, hús levest, sült húst, tarhonyát körettel, süteményeket és kompótot készített. A szombatra szánt ételeket egész éjjel a tűzőn melegen kellet tartani. Ilyenkor Frida asszony felügyelte az ételeket. De nem ért hozzájuk. Mert az munkának számított. Amikor Margit elkészült a sábbát-ra szánt ételekkel. Minden héten péntek estétől, vasárnap reggelig szabad napot kaptak. Ilyenkor Ők sem dolgozhattak a háznál. Szombaton az Ehrenhal család megfelelő szertartások keretében elfogyasztotta reggelijét, délben sóletet ettek. Majd ebéd után a család sétálni indult. A napot egy harmadik étkezéssel zárták. Amit Frida asszony és Berta, otthon fogyasztott el. Míg Simon úr a gyülekezetben a többi zsidó férfival.
A két család szinte úgy élt mint a mesében. Úgy tűnt, mit sem éreznek a Magyarországot övező. Környező országok nehézségeiből. Illetve az első világháború után Magyarország gondjaiból.
Különösen lányaik Anna és Berta. Kiknek barátságuk erőssége már akkor megmutatkozott. Sok koruk béli gyerek el utasította közeledésüket, származásuk miatt. Már az első világháború után Magyarországon jól érezhetően kialakult, az antiszemitizmus. Hisz Hitler hatása a nagyvilágra már akkor érezhető volt. Bertának nem volt Annán kívül más barátnője. Annának sem. De az ő barátságuk ettől csak szorosabbá vált. Most 9 évesek. Berta iskolába jár. Anna nem, mert nagyon szegények.
Tavaly 1936 október és november 14-én volt a két kislány születésnapja. Anna novemberben született. Egy könyvet kapott ajándékba Bertától. A két Lottit ez volt a kedvenc könyve.
Mindig azt képzelte, hogy Berta és Ő. Luise és Lotte. Szeretett volna egy testvért de szüleinek nem lehetett több. Berta mindig szívesen olvasott fel Annának a könyvből. Aki ekkor még nem tudott olvasni. Berta is egyke volt, kései gyerekként született. Volt egy naplója amibe sokszor írt barátságukról Annával. Az egyik bejegyzésében. Anna származásáról is írt.
Zsidó származása miatt. Bertának is voltak rossz élményei.
Egy bejegyzés. Berta naplójából.
Kedves naplóm!
Tudom, hogy Anna cigány és, hogy nagyon szegények. A város szélén laknak és onnan járnak minden nap hozzánk. Van saját házuk de nagyon kicsi. Annának nincsenek testvérei. Édesanyja, Anna születésekor beteg lett és nem lehetett több gyereke. Én is egyedüli gyerek vagyok. Ezért úgy tekintem Annát mint ha a húgom lenne. Anna csak 1 hónappal, 3 nappal és 2 órával fiatalabb nálam. Régóta ismerem és nagyon szeretem Őt. Minden nap iskola után. Együtt játszunk a kertben. Nyaranta keveset vagyunk együtt. Szüleimmel a nyarat Izraelben töltjük. Jól érzem magam a sok unoka testvér között, de Anna nagyon hiányzik. Vele még is többet vagyok és Ő a barátnőm. Remélem,egy nap megtanul írni és nyaranta levelezhetünk. Születés napjára meg lepem, egy könyvvel. A két Lottival. Nekem is ez a kedvencem. Anna szereti ha felolvasok neki. Talán ha kap egyet ami a sajátja. Megtanul majd olvasni.
1936. november 16-a
Anna, hogy megköszönje barátnőjének. A kedves ajándékot. A közeli bőrdíszművestől, beszerzett bőr darabokból karkötőt font. Ezzel pecsételve meg örök barátságukat.
Mind ketten jobb csuklójukon hordták. Gyönyörű szivárványszínű volt mind kettő. A közepébe fekete színű szalag volt fűzve. Anna nem véletlenül készítette a karkötőket. Amikor Simon úr és édesapja beszélgettek. A ház teraszán. Jenő arról panaszkodott, hogy már a falú szélén sem hagyják őket békén. Mire Simon úrnak ez volt a válasza. Tudod a mai világban nincsenek emberi érzések. Pedig azok aki ilyenné formálták a világot. Azok is csak emberek. Igaz tévképzetekkel, tévhitekkel. Szerintük a világ két részből áll. Azokból, akik uralják és akiket uralnak. Az egyik fehér a másik fekete. Anna hallotta ezt a beszélgetést. Bertával együtt ott játszottak a terasz előtt. Mivel sokan támadták őket származásaik miatt. Anna jól tudta Simon úr mire gondolt. A karkötőt azóta is mind ketten viselik. Meg esküdtek, hogy soha többé nem veszik le. Ez lesz örök barátságuk jelképe. Hisz sorsuk által köttetett.
Még mindig 1937-et írunk.
Június van. Megkezdődött a nyári szünet. Berta örült! Így reggeltől estig együtt lehetett Annával. Egy reggel, Berta izgatottan ébredt. Nagyon furcsa álma volt. Álmában Annával együtt kint ültek a kert végében. Az alatt a fa alatt amit Berta születésekor, édesapja ültetett. Egy csodálatos fűzfát.
Berta készített egy csodaszép faládikát. Meg kérte Annát, hogy legszebb emlékeit írja le egy papírra, kösse át szalaggal. Ő is ezt tette. Majd a dobozba tették,és elásták a fa alá. Berta nem feledve álmát. Nagyon várta már, hogy barátnője megjöjjön végre. Addig magára kapta,elő készített ruháját és még mielőtt apja munkába ment volna. Szólt neki, hogy kérje meg Jenőt, készítsen egy faládikát. Ami körülbelül 20 centi az egyik oldalon, 15 centi a másik oldalon és 10 centi magas. Hamarosan,Annáék is megérkeztek. Berta mindjárt kézen fogta Annát, az ebédlőbe mentek. Ott le ültek az asztal mellé. Elmesélte az álmát. Azt is elmondta, hogy szeretné ha a valóságban is ezt tennék. Anna is jó ötletnek találta. Eközben Simon úr megkérte Jenőt, készítse el a ládikát. Volt is az udvaron egy rönk. Nem túl nagy de a ládikára elég lesz. Jenő nem rég vágta ki azt a fát amiből megmaradt. Azt gondolta majd abból készül a ládika. A Simon úrtól kapott pénzzel Jenő, el ment a közeli asztaloshoz, hogy méretre vágassa. Az asztalos minden munkáját félre rakva. Neki állt a rönk megmunkálásához. Nagyon kedves volt. Pár éve Simon úr segített neki a vállalkozását beindítani. Hamar elkészültek a ládika darabjai. Jenő pár óra múlva vissza is ment, Ehrenhalékhoz. Már csak annyi dolga volt, hogy össze szegelje a ládikát. Mi előtt azonban oda adta volna Bertának. Meglepetésként belevéste Berta nevének kezdő betűjét. Majd a ládára színtelen lakkot kent. Amikor teljesen meg száradt, oda adta Bertának. A kislány végtelenül boldog volt. De látva a B betűt. Arra gondolt ez nem lenn szép Annával szemben. Ezért arra kérte Jenőt, Anna nevének betűjét is vésse a ládára. Jenő meghatódott Berta kérésétől. Megpuszilta a kislány homlokát és megköszönte kedvességét. Gyorsan végzett a ládával. Így Berta, ebéd után vissza kapta. A két kislány már is elkezdte. A legkedvesebb emlékeiket össze gyűjteni. Anna legkedvesebb emléke az volt. Amikor Bertától meg kapta. A két Lottit. Persze sok közös emlékük is volt. Mind ketten egy fehér lapra írták. Berta az első találkozásukról is írt. Javasolta Annának, hogy. Barátságuk jelképéről,a karkötőről készítsenek rajzot. Ha egyikük,elhagyná, vagy ha soha többé nem találkoznának. esetleg egyikük közben meghalna. A másikuk megtudja mutatni majd a gyerekeinek, unokáinak. Amikor végeztek Anna egy darabot le tépett, akkor viselt ruhájából, hogy azt is a ládába tegye. Berta ugyan ezt tette. Végül megkérték Jenőt, jól zárja le a ládikát. És a tetejére vésse rá a dátumot, 1937. június 2-a. Utána ástak egy gödröt a fűzfa alá, bele tették a ládát és betemették. Jenő látta, hogy a lányok elássák a ládát. Arra gondolt, hogy később meg találják. A ház mögött még régről maradt tégla rakásból el vesz két darabot és azzal jelölik meg a helyet. Jenő be ásta a téglákat úgy, hogy a tetejük ki látszott a földből.
Már 1937 augusztus 25-e szerda van. Simon úr egész hétre szabadságot vett ki. Egész nyáron sokat dolgozott. Keveset volt együtt, családjával. Mivel idén nem mentek el nyaralni. Az iskola is hamarosan meg kezdődik. Úgy tervezte az egész hetet lányával tölti. Reggeltől estig mesélt Bertának és Annának. Nem volt más dolga. Sok érdekes dolgot,mesélt a lányoknak. Az izraeli rokonokról, a hitükről. Sőt még Annának is tudott érdekességgel szolgálni a cigányokról. Simon úr sokat tudott a világ dolgairól. Arról is mesélt, ami most zajlik a világban. Arról is amikor még fiatal volt. A lányok mint ha csak mesét mondana. Olyan nagy érdeklődéssel hallgatták végig . Sokat mesélt,neki a világ válságról. Arról, hogy hogyan élték,túl. És miért tört ki az első világ háború. Mesélt nekik olyan nagyhatalmak vezetőiről. Akik fel rúgva,minden szabályt, megszegve egyezményeket. Sokat ígérve más országoknak. Háborúkat szítanak. Mint Hitler vagy Mussolini. El mesélte, hogy az első világháború kezdetén még csak 18 éves volt. Még közép iskolába járt,és épp csak le érettségizett. Amikor kitört a háború. Anna aki nemrég tanult meg. Írni és olvasni, Frida asszony és Berta segítségével. Csak annyit tudott, hogy az iskolába kis gyerekek járnak és azt állami iskolának hívják. Meg kérdezte Simon urat. Mi az a közép iskola? És mi az az érettségi? Simon úr rá jellemző készséggel, mondta el Annának, hogy az is egy olyan iskola. Ahová Berta is jár csak oda már majdnem felnőttek járnak. Akik itt lesznek elég érettek majd, hogy egyetemre menjenek és sok pénzért dolgozzanak.. De! Simon úr hozzá tette. Viszont hiába a sok pénz, ha tudás nincs mögötte. Anna és Berta szinte egyszerre kérdeztek rá. Ez mit jelent? Nos, ha valaki csak a pénz tudatában akar egyetemre járni és azt ami a munkája lenne. Nem megfelelően alkalmazza. Vagyis hiányzik a szaktudása. Az akkor sem fog jól keresni ha halálra dolgozza magát. Válaszolt Simon úr.
Mire Anna újabb kérdést tett fel Simon úrnak. Mi az a világháború? De ekkorra már késő délutánra járt. Vacsorához készültek. Annának dolga volt. Az asztal terítés rá várt. Margit szólt is Annának, hogy terítse meg az asztalt vacsorához. Simon úr megsimogatta Anna és Berta fejét. Majd azt mondta Annának. Menj csak tedd a dolgod, te azok közzé fogsz tartozni akik értik a dolguk. És még egyetem sem kell hozzá. Ám ne feledd kérdésed, legközelebb elmesélem. Anna felnézett Simon úrra, kedvesen mosolygott. Majd az ebédlőbe sietett. Vacsora után Anna segített anyjának rendet rakni a konyhában. Majd el búcsúztak a családtól és haza indultak. Másnap reggel Anna jókedvvel ébredt. Ki kelt az ágyából, megölelte szüleit. Majd anyjára nézett és azt mondta. Ha nagy leszek én is azt fogom csinálni amit te. Én is jól végzem majd a munkám ahogy te és majd sok pénzt fogok keresni. Egész úton Anna vidáman dúdolt. Vidámsága szüleire is, át ragadt.
1937,augusztus 31 kedd
Jegyzet!
Egy hónappal ezelőtt, Japán és Kína között kitört a totális háború.
A II. világháború szele már érezhető volt. Az utcákon idegen katonák jártak. Mostanra már sok szomszédos országban ugyan helyi jellegű, de háborúk zajlottak.
Anna hamarosan iskolába megy. Első osztályos lesz. Izgatottan várta a holnapot. Frida asszonytól, ajándékba kapott egy iskola táskát és Berta elsős tankönyveit. Sok dologra nem kellett szüleinek költeni. Hisz gyönyörű ruhákat is kapott. Mit barátnője ki nőt. Anna, boldog volt.
El jött az idő! Anna iskolába,megy. Frida asszony viszi el ahogy Bertát is. Margit elkíséri őket. Gyalog mennek,az utca végéig. Ott balra fordulnak, majd a következő utcában Anna meglátja az iskolát. Egy pillanatra meg hökken és hirtelen megáll. Berta tudta barátnője mit érez. Hamar úrrá lett a helyzeten. Gyere Anna! Nincs mitől félned. Meg látod nagyon érdekes lesz. Meg fogadta Berta tanácsát. Aztán kézen fogva. Mint felvezető sereg haladtak az élen. Annának búcsúznia kellett anyjától. Mély levegőt vett, majd azt mondta. Ha még sem érzem magam jól. Ugye haza mehetek? Margit, Frida asszonyra nézett kérdőn. Mit mondjon lányának. Frida asszony bátorítani kezdte Annát. Közben megérkezett, Kovács kisasszony. A tanító néni. Már várta az új tanulót. Illően köszöntötte is Annát. Majd el búcsúzott a két asszonytól. Ám Anna, lelkesedése, Frida asszony bátorító beszéde után, gyorsan el múlt. Kovács tanító nő hamar kifejtette véleményét Annáról. Rossz véleménnyel volt mint a cigányok és zsidókról. Azt mondta Annának, miközben a terembe kísérte. Nem érti, hogy lehet egy levegőt szívni a zsidókkal. Pláne ha az cigánnyal párosul.
Anna megállt a terem ajtaja előtt. Majd azt mondta. Nem szeretnék be menni. Tanító néni kérem. Mire, Kovács kisasszony karjánál fogva bevezette a terembe. Ülj le! Az utolsó padba. Anna pityergett. Lassan bizonytalanul ment végig a pad sorok között. A többiek csúfolták. Síros pityogos iskolába nem való! Majd az egyik gyerek megjegyezte. Az aki a hátsó padban ül, szamár! Anna megállt a pad előtt, háttal a tanító nőnek. Félve, halkan pityergős hangon. Arra kérte, a tanító nőt. Engedje őt haza. Nem szeretne iskolába járni. Nem akar olyan okos lenni mint Berta. Neki jó így is. Annát felvitte Kovács kisasszony az igazgatóhoz. Még egy napot sem töltött az iskolában. Az igazgató, felháborítónak tartotta Anna viselkedését. Felháborító, rendbontó viselkedése miatt, el tanácsolták az iskolából. Simon úr vitte haza. Az iskola igazgatója felhívta az irodát ahol dolgozott. Simon úr tudta, hogy nem Anna viselkedése volt az, ami miatt nem látták őt szívesen. Akkoriban nem sok cigány ember járt iskolába. Ráadásul az antiszemita és rasszista nézeteket valló tanárnő befolyására. Csoda, hogy Bertát még nem tanácsolták el. Annát haza vitte Simon úr. Út közben azzal vigasztalta, hogy majd. Frida asszony és Berta szívesen segít neki. Ha még nem ment el a tanulástól a kedve. Anna egy kicsit már felbátorodva, azt mondta. Nem a tanulástól féltem, nem voltak kedvesek A gyerekek csúfoltak szamárnak hívtak. A tanító néni pedig azt mondta, hogy lehet egy levegőt szívni egy zsidóval ha még egy cigány is társul mellé. Majd mélyen fel sóhajtott. És így folytatta. Nem szeretnek minket, az emberek Simon úr! Emlékszem amikor apuval beszélgetett arról, hogy vannak olyan emberek, akik uralkodnak mások felett. És, hogy ők a fehérek....! Majd egy pillanatra csöndben maradt. Mi pedig a feketék, folytatta Anna. Ezután megmutatta Simon úrnak a karkötőt. Amit még tavaly készített saját kezűleg . Hozzá tette. Nézze ezt a karkötőt, azért csináltam amit mondott. Nagyon szép, felelt Simon úr. Majd megkérdezte. A szivárvány mit jelképez. Mire Anna azt mondta, hogy a természetet. És a világot hisz mindenütt kék az ég, zöld a fű a virágok színesek és a szivárvány pont ilyen. Csak, az emberek fehérek és feketék. Tette hozzá szomorúan. Majd egymásra néztek és szorosan megfogták egymás kezét. Ők már tudták hol a helyük a világban.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
