Sorsuk által köttetett! 2 fejezet.
Dátum: 2009. október 21. 12:31Műfaj: NovellaCimkék: barátság, fájdalom, háború, szerelem, félelem, emlékek, szabadság |  |
A történetben a II. világháborúban megtörtént eseményeket vettem alapul. A nevek részben valósak részben kitaláltak. A szereplők valós életét a megpróbáltatások tükrözik. A bujdokolás a munkatáborok. És az emberek által elkövetett erőszakos cselekvések valósak. A többi, általam kitalált esemény.
MÁSODIK FEJEZET ( Sorsuk által köttetett.)
Már 1938, április csütörtök.
Ma Simon úr késett az ebédről. Rossz hírt kapott! Egy nagyon kedves régi ismerősétől. Meg tudta, hogy a Magyar országgyűlés, készül megszavazni az első zsidókra vonatkozó törvényt. Származásuk miatt már korában is voltak rossz tapasztalataik. Idegesen járt fel s alá az irodájában. Nem tudta, hogy közölje feleségével és lányával, a rossz hírt. Végül úgy döntött, hogy egyenlőre nem beszél róla. Ki várja, hogy a törvények mit hoznak számukra.
De Rafaeléknek sem volt könnyű az élet. Közel azonos időben, mint ahogy a zsidó üldözés kezdődött. A cigányság kérdése is felmerült. Hisz ekkora már sok, Náci vezetésű Európai országban. Meg kezdték a cigányok munka táborba gyűjtését és megsemmisítését.
Simon úr tehetetlennek érezte magát. Talán most először életében. Egy zsidó és egy cigány családnak kellett oltalmat biztosítania. Míg ismeretségei és munkássága engedte. Tudta sokáig már nem számíthat, kapcsolataira.
1938 június 5. vasárnap
Jegyzet!
( Egy hónappal ezelőtt. A Magyarország gyűlés meg szavazta az első zsidó törvényt. Amely a zsidók munkáját korlátozta. Nagykőrösön a zsidó ügyvédek, tanárok mint egy 20% a dolgozhatott tovább szakmájában. Később még több korlátozást szabtak ki. Vallásra tekintettel. Csak az át keresztelkedett zsidók fojtathatták munkájukat. Később ezek számát is csökkentették. Míg a zsidó ügyvédek névsorát. Törölték a magyar ügyvédi kamarából.)
Megkezdődött a nyári szünet. Berta az egész nyarat otthon tölti szüleivel. Az egy hónappal ezelőtt hatályba lépett zsidó törvény miatt. Szülei elveszítették munkájukat. Ezért a családnak szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy Rafaeléknek. Nem tudnak tovább munkát biztosítani. Egy másik zsidó törvény előírta, hogy. Zsidók nem tarthattak keresztény alkalmazottat. Így rossz hírrel várták Rafaeléket az nap reggel. Akik mint rendesen ma is munkába álltak volna. Ha lehetőségük lett volna rá. Simon úr, Frida asszonnyal együtt. Magukhoz hívatták Jenőt és Margitot. Szinte alig értek be a házba. Frid asszony azzal fogatta őket. Mind ketten menyjenek vele férje otthoni irodájába. Margit értetlenül nézett Frida asszonyra. Majd megkérdezte. Valami rosszat tettünk asszonyom? Szabadkozni kezdett. Asszonyom ha rosszat tettünk biztos nem szándékosan. Nem! Nem Margitt. Ha csak ennyiről lenne szó. Mondta Frida asszony. Majd be mentek az irodába ahol Simon úr idegesen járkált az ablak előtt. Nem tudta még, hogy mondja meg, legkedvesebb alkalmazottainak. Nincs rájuk többé szükség. Nehezen szánta rá magát, mire belekezdett mondani valójába. Jenőhöz fordult és azt mondta. Nagy segítségemre voltál Jenő. Sokat köszönhetek neked. Remélem az életben még találkozunk. Sajnos nem adhatok több munkát. Nem tehetem. Tudod jól. Mi vár ránk zsidó emberekre. Ugyan uram az emberek mondanak minden félét. Mondta Jenő. Mi közben tudta jól, Simon úr miről beszél. Frida asszony elmondta. Valószínű, hogy nem lesz minden a régi. Az emberek aki tud elmenekül. Azok akik maradnak éheznek. Mi sem vagyunk más helyzetben. Remélem megértitek. Zsidók vagyunk nem élhetünk arisztokrata módon. A törvények nem engedik. Ha továbbra is itt maradnátok. Biztosan nem maradnánk életben. Nem kockáztathatjuk a ti életeteket is. Nekünk sincs munkánk. Abból kell élnünk amink maradt. Margit csak bólintott fejével. Vigyázzatok Annára és ha isten is úgy akarja, találkozunk még. Margit férjére nézett. Szeme könnyes, tekintete szomorú. Azért nem kerültek még munkatáborba. Mert Simon úr kapcsolatainak köszönhetően oltalom alatt voltak. Frida asszony átölelte Margitot. Simon úr kezet rázott Jenővel és egy borítékot adott a kezébe. Most mennyetek még mielőtt itt találnának titeket a katonák.
Anna véletlenül meg hallotta miről beszéltek a felnőttek. Épp a konyhába készült, hogy segítsen anyjának. Miután megterített az ebédlőben. Mielőtt még bárki is kijött volna az ajtón. Anna gyorsan barátnője szobájába rohant. Berta a fésülködő asztalnál ült. A haját fésülte. Átölelte barátnőjét Anna és azt mondta. Nem akarok el menni! Ha elmegyünk soha többé nem látlak! Közben zokogott. Berta nem értette barátnője kirobbanását. Vigasztalni kezdte. Ne sírj Anna! Nem értem miről beszélsz. Nyugodj meg! Mond el mi történt? Anna elmondta, nem rég hallotta, hogy Simon úr azt mondta a szüleinek. Nem tudják őket tovább alkalmazni. Mert a katonák nem engedik. Meg, hogy el kell menniük mert ide fognak jönni. És nem szabad, hogy itt legyenek. De ha apuéknak menni kell én sem maradhatok. De én nem akarok el menni. Mondta Anna, miközben potyogtak a könnyei. Ugyan Anna, lehet,csak félre értettél valamit. Gyere oda megyünk apuhoz, megkérdezzük miről beszéltek. Talán nem annyira titok és el mondja nekünk. Vigasztalta Berta, Annát. Viszont alighogy ki mondta. Berta szobájának ajtajában. Ott állt Frida asszony és Margit. Anna kabátjával a kezében. Berta rá döbbent, hogy barátnője igazat mondott. Oda rohant anyjához, szorosan átölelte mindkét kezével. Megkérdezte nem lehet e másképp megoldani? Talán Anna, maradhatna. Nem lehet! Válaszolt édesanyja. Annának a szülei mellett van a helye. Margit közben ráadta Annára a kabátját. Elindultak, már kint jártak az udvaron. Amikor Berta, berohant a szobájába. Elő vett íróasztala fiókjából, egy ugyan olyan naplót mint az övé, és befőttes gumival összekötött ceruzákat. Legalább tíz darabot. Ahogy csak bírt sietett, hogy még ott-találja barátnőjét a kapuban. Anna várjatok! Kiáltott utánuk. Aztán oda ment elbúcsúzott mind hármójuktól. Annától utoljára. Drága Anna ezt neked szántam. Nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között kell oda adnom. Azt szeretném, amíg nem látjuk egymást újra. Írd le az emlékeidet. Én is le írom. Amikor újra találkozunk, akkor majd így mondjuk el egymásnak az élményeinket. Frida asszony, Berta mellett állt. Bal kezével lánya bal vállát fogta, jobb kezével Anna haját simogatta. Le guggolt hozzájuk, és mind két lányt magához ölelte. Anna halkan megköszönte Bertának az ajándékot. Aztán elindultak. Mind két család szomorúan vált el egymástól. Sajnos jól tudták mi vár rájuk. Rafaelék az utolsó éjszakájukat töltötték otthonukban. Mi előbb elakarták hagyni a házukat. A környező falvakból, városokból már el vitték a katonák, a cigányokat. Sajnos nem mindenkit. A közeli faluban élt Jenő egyik unoka bátyja. Neki sikerült meg szökni a katonák elől. Nem volt családja, afféle magányos farkasként élte az életét. Ő mondta el, néhány napja Jenőnek. A falujából minden cigányt el vittek, Mezőkövesdre munkatáborba. De hallott arról is, volt ahonnan csak. A 16- évnél öregebbeket vitték el nőket és férfiakat. Azt nem tudta mi történt a többiekkel. Jenő még utoljára jól körül nézett a háza körül. Margit is össze csomagolta a legszükségesebb holmikat. Amire szükségük lehet. Anna míg szülei készülődtek. A Bertától kapott ceruzákat a szoknyája szélébe varrta. Jó szorosan, hogy el ne veszítse. Minden ami Barátnőjére emlékeztette magával akarta vinni. Ha a katonák megtalálják őket elhurcolják mindannyiukat, munka táborba. A legrosszabb esetben, ki végzik őket. Annát, Margit jól beöltöztette. Nyár volt ugyan, de az éjszaka még hűvös. Még aznap éjjel el hagyták otthonuk. A város határában húzódó erdőbe menekültek. Jenő ismerte a környéket. Néhányan a helybéliek közül már ott éltek. Többnyire olyanok akik megszöktek a katonák elől.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
