Suttogó szerenád

Szerző: Horváth MagdiDátum: 2008. június 18. 07:00

Műfaj: VersCimkék: versek, dalszöveg

Az élet zavaros forgatagában
észrevétlen emberek halnak hiába,
megszületnek, élnek, szeretnek, gyűlölnek -,
s hirtelen eltűnnek végleg…
Vannak, kiket már hiába várnak
illatos ételek, kellemes hitvesi ágyak;
lángoló szerelmek tűnnek el nyomtalanul –

Te gyere és ölelj vadul!

Te bárhol élsz, valaki hív,
valaki visszavár,
az én szerelmem sohasem múlik,
sohasem hívna mást;
bármi baj, ha ér,
ott leszek majd veled,
csak el ne csüggedj, ne félj,
őrizzen a Hit s a Remény!

Hol lőnek gyerekek az iskolákban,
gyilkosok közt reszket az emberek lába,
gengszterek közt élve
nyugtalan nappalod, s kétkedve nézel az égre.
Várod, mikor jön érted a végzet,
vérszagú éjjelen vágyaid magadba zárod.
Holnapig, ki tudja, lehet, hogy mind meghalunk –

Hát gyere, és ölelj vadul!

Te bárhol élsz, valaki hív,
valaki visszavár,
az én szerelmem sohasem múlik,
sohasem hívna mást;
bármi baj, ha ér,
ott leszek majd veled,
csak el ne csüggedj, ne félj,
őrizzen a Hit s a Remény!