vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szerelem

Műfaj: VersCimkék: szerelem, álom

Úgy éreztem szerelmedet,

ahogy szirmok a hajnali vízgyöngyöket;

mint a falevelek surrogása,

halk szavaid úgy hatottak lelkemre.

 

Aranyló méz édes íze volt-

számon ajkaid gyengéd leple;

s mint lepke, színes szárnyain

szálltam képzeletem álmain.

 

Virágzó mezőkön nyargalt a lábam,

s a hegyek, mint a váram,

várlak téged a csendes éjszakában.

 

Bevetettük ágyunk,

az ég bársony felhőin;

párnánk a komor szél,

takarónk a hideg homály volt.

 

A nyár forró vágyait

a tél zordon ölelése hozta;

egy gyertya fényénél fürödtünk

a hűvös hegyi patakba.

 

Ámultunk a világ szépségén,

pedig csak egymást néztük;

Aludtunk, álmodtunk,

s a nappal együtt szárnyaltunk.

 

Szárnyaltunk, mint égen a sas,

mint hullámzó hópelyhek télen.

Sétáltunk az ismeretlenben,

csillagok gyűrűjében.

 

Kozmikussá nőttük egymást

s lángolt bennünk a szenvedély;

együtt álltunk a körben

az élet forgatagában megszédülten.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.